"Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye." - mondta Orbán Viktor 2007. június 29-én.
2007-ben - ellenzéki politikusként - még teljes mellszélességgel kiállt a miniszterelnök az AB mellett. Kormányra kerülvén azonban gyorsan változott Orbán Viktor és a Fidesz véleménye: kétharmados parlamenti többségüket kihasználva a kormánypártok elsőként az AB tagjainak jelölési metódusát változtatták meg, (ehhez módosítaniuk kellett az alkotmányt) majd a megüresedett alkotmánybírói székekbe saját jelöltjeiket, Bihari Mihályt és (a posztra egyesek szerint politikailag, mások szerint törvényileg alkalmatlan) Stumpf Istvánt, az első Orbán kormány volt kancelláriaminiszterét választották meg.
A legnagyobb felháborodást (egyesek szerint a Rubicon átlépését) kiváltó lépés azonban egyértelműen a taláros testület hatáskörének - újabb alkotmány módosítással megoldott - jelentős korlátozása volt. Ekkor a Fidesz úgy módosította az Alkotmánybíróság hatáskörét, amely azóta nem vizsgálhatja azon ügyeket, amelyekről népszavazást sem lehet tartani. Ez meglátásunk szerint a testület kasztrálását jelenti.
Végezetül 2011. június 27-én 15 főre növelték (az addig 11 fős) az Alkotmánybíróság létszámát. Az új bírák - Dienes-Oehm Egon, Balsai István, Pokol Béla, Szalay Péter, Szívós Mária - egytől-egyig a kormánypártok jelöltjei voltak.
Bár jól látható, hogy a kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy "kasztrálja" a taláros testületet, egyszer-egyszer mégis "légy kerül a palacsintába". Visszadobták a röghöz kötést (igaz a kormány seperc alatt korrigálta a problémát), most pedig a bírák nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre csökkentését semmisítették meg, mégpedig visszamenőleges hatállyal.
A kihirdetést követően szinte azonnal érkezett a miniszterelnöki válasz: "a rendszer marad." Formálisan (miként az előző esetben) bizonyára eleget is tesznek majd a határozat legalapvetőbb követelményeinek, valószínűleg a nyugdíjazás életkori szabályait sarkalatos törvénybe emelik. A határozatot azonban érdemben ignorálják: nem állítják helyre - a történeti hagyományok ellenére sem - a bírák 70. éves életkori határát. Ezzel a lépéssel a kormányzat egy újabbat rúg az AB korántsem túlzottan erős tekintélyébe és elismertségébe, hiszen látványosan figyelmen kívül hagyja annak minden, számára nem tetsző döntését.
