„Én nem leszek a kormány, a kormányzat törvényalkotási lendületének a gátja, sőt inkább a motorja. Ellensúly végképp nem akarok lenni, a kiegyensúlyozásra törekszem” - fogalmazta meg Schmitt Pál államfői ars poeticáját a Fidesz-KDNP frakció előtti meghallgatásán, megválasztása előtt, 2010 nyarán.
Megválasztása óta a köztársasági elnök ebben a szellemben dolgozik, az elmúlt hat hónapban nem volt egyetlenegy olyan törvényjavaslat sem, amivel kapcsolatban aggályai merültek volna fel. Nem kért sem előzetes-, sem utólagos normakontrollt, aláírt mindent ami az asztalára került.
A sokak szerint a főnökeihez “végsőkig lojális” Schmittet nem véletlenül választotta Orbán Viktor az államfői posztra, negligálva egyik legfőbb bizalmasa, Kövér László tiltakozását is. A miniszterelnök tisztában volt azzal, hogy - a kutatások szerint megosztó személyiségű és döntéseivel szintén a Fidesz-KDNP frakciónak kedvező - Sólyom Lászlón nehezebben mentek volna át a kormány alkotmányos szempontból vitatható lépései. Olyan törvények, mint pl. az alkotmánybíróság jogkörét korlátozó alkotmánymódosítás (melynek aláírását az elnök a választói akarat érvényesülésével indokolta), vagy a - már az Európai Bizottság szerint is “komoly kételyeket” felvető - médiatörvény (amiről az államfő véleménye, hogy “a jogszabály jó elvek szerint kezeli az egymással olykor konfliktusban lévő szabadságjogokat, így például az emberi méltósághoz való jogot és a szólás szabadságához való jogot”).
2011. január 31-én készült kép.
Természetesen az, hogy az éppen regnáló kormányzati erők igyekeznek saját szájízük szerinti államfőt választani nem szokatlan jelenség. Mádl Ferenc sem rejtette véka alá politikai preferenciáit, mégis regnálásának első két évében - ami egybeesett az első Orbán-kormányéval - három alkalommal is az Alkotmánybírósághoz fordult normakontrollért.
Távozásakor így fogalmazott: "A köztársasági elnöknek komoly jogi műveltségre van szüksége. Ismernie kell a magyar és az európai jog alkotásait, az alkotmányos hagyományokat. Emellett ismernie kell a magyar és a világtörténelem legfontosabb történéseit, értékeit, az erkölcsi kérdéseket, felvetéseket és az emberi viselkedés magatartásmintáit. S ha valaki ilyen tisztséget elvállal, mérlegre teszi: ismerem a jogi, erkölcsi, nemes hagyományokat, de tudok-e ezek szellemében tevékenykedni?" Mindezen tulajdonságok birtokában kell lennie annak, aki vállalkozik az Alkotmányban megfogalmazott feladatokra, arra hogy “kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Ennek megfelelően ezidáig mindegyik elnök élt az Alkotmány nyújtotta lehetőségeivel.
A pártszimpátia tehát nem feltétlenül “ördögtől való”, ha közben a köztársasági elnök intézményétől elvárt jogi- és történelmi műveltséggel, illetve erkölcsi tartással párosul. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy a köztársaságot és nem a kormányt szolgálja.
Schmitt Pál megválasztása óta lassan 1 év telt el, a köztársasági elnök pedig konzekvensen tartja magát a "törvényalkotás motorja" szerephez. Fordulhat hozzá szakszervezet, ellenzék vagy akár civilek, hajthatatlan: mindent aláír továbbra is.
Mondhatnánk azt is, hogy a fent látható, januárban készült kép nem változott... ami igaz is, de mégsem. Ugyanis a parlament honlapjának az elnökök törtvényhozásbeli szerepét bemutató oldalról eltűntek a Göncz Árpád utáni köztársasági elnökök. Mi bízunk benne, hogy csak valamiféle technikai hibára hívjuk most fel az OGY figyelmét, lévén ez van ott most:
2011. június 27-én készült kép.
Mindenesetre Schmitt Pál érdemei elismeréseként a kormánypártok a jövőben sarkalatos törvényben szabályozzák majd jogállását és tiszteletdíját, amely "tisztségéhez méltóan" a jelenlegi köztisztviselői illetményalap harminckilencszerese (kb. mésfél millió forint) lesz majd.
