„Aki az állam pénzén tanul, vállalnia kell, hogy itt marad. Akinek nem jut, vagy nem akar állami ösztöndíjat, annak két százalékos kamatozású, hosszú lejáratú hitelt kínálunk a tanuláshoz. Vagyis mindenki bejuthat egyetemre vagy főiskolára, ha megüti az elvárt szintet" – mondta Orbán Viktor 2012. február 7-én, évértékelő beszédében.
Nem sokkal – egészen pontosan tíz nappal – az évértékelő után, február 17-én, a kormány sajtótájékoztatót tartott, ahol bejelentették az új diákhitel-programot. A hallgatók röghözkötését pedig még ennél is korábban közölte a kabinet.
A diákhitel II. legfőbb változása az előző modellhez képest, hogy a szabad felhasználású hitel mellett, bevezeti a kötött felhasználású képzési hitelt, amelyet azok a részösztöndíjas és önköltséges hallgatók igényelhetnek, akik 2012-ben kezdik meg tanulmányaikat. A hitel 2 százalékos fix kamatozásával, jóval a piaci kamatláb alatt helyezkedik el, tehát jelentős az állami hozzájárulás. (A diákhitel kamata 2011-ben 8,5 százalék volt).
A Diákhitel Központ adatai szerint, az eddigi kilenc év alatt 304 ezer ember élt a diákhitel lehetőségével, összesen 208 milliárd forint értékben. Ez egy évre lebontva, nagyságrendileg 20 milliárd forint hitelfelvételt jelent – amely az elkövetkező években – a legtöbb tudományterületen csökkenő keretszámok miatt – valószínűleg nőni fog. A felvett hitelek valós kamata és a kedvezményes, 2 százalékos, támogatott hitelkamat közti különbséget az állam finanszírozza. Ez pedig – konzervatívabb számítások szerint is – megközelítheti azt az összeget, amelyet a kormány kivont a felsőoktatásból az államilag finanszírozott helyek csökkentésével.
A röghözkötés egyébként minden olyan, 2012-ben tanulmányait elkezdő hallgatót érint, aki eléri a ponthatárt az állami ösztöndíjas, vagy állami részösztöndíjas helyekhez. A szerződés aláírásával a hallgatók vállalják, hogy képzési idejük kétszereséig Magyarországon vállalnak munkát. Ennek megszegése esetén, akár a teljes díjat visszakövetelheti az állam. Azonban egyelőre kérdéses, hogy mit szól majd mindehhez az EU.
A Ténytár korábban már írt a felsőoktatás átalakításáról. Összességében elmondhatjuk, hogy nem látjuk: a forráselvonással járó drasztikus keretszámcsökkentéssel és röghözkötéssel miként lehet megoldani a felsőoktatás problémáját.
Az AB megsemmisítette az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződést szabályozó kormányrendeletet – formai hibák miatt. A testület indoklása szerint, a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alkotmányellenesen adott felhatalmazást a kormánynak arra, hogy ezt rendeletben határozza meg. Az Emmi közölte, hogy a kormány tiszteletben fogja tartani az Alkotmánybíróság döntését, és ennek megfelelően módosítanak.
A taláros testületnél az alapvető jogok biztosa kezdeményezte a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát, illetve a hatályba lépő állami ösztöndíjas hallgatói szerződésről szóló rendelet megsemmisítését. Az AB szerint a rendelkezések közvetlen hatással vannak a hallgatók felsőoktatásban való részvételhez kapcsolódó jogára, illetve a hazai munkaviszonyra kötelezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogot, ideértve a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát is. Ezeket törvényben kell meghatározni.
Úgy tűnik, a bírák szerint, ha törvényben szabályozzák a hallgatói szerződéseket, akkor azok már nem problémásak a hallgatók alapvető jogainak szempontjából. Mivel az EU nem egészen így látja, ott könnyen elbukhat a röghöz kötés. Erről itt írtunk részletesen.
Nem vacakoltak sokat a kormánypártok a hallgatói szerződéssel kapcsolatban. Miután az Ab alkotmányellenesnek találta formai hibák miatt (mert rendeletben határozták meg), törvényben rögzítették a röghöz kötést.
Hoffmann Rózsa egy zárószavazás előtti módosító indítvánnyal az állami ösztöndíjas vagy részösztöndíjas hallgatókkal kötendő szerződés nevét hallgatói ösztöndíjszerződésre módosította. A felsőoktatási intézmények és az önköltséges hallgatók közötti képzési szerződésről pedig kimondta, hogy annak feltételeit a kormány rendeletben szabályozhatja ,mert az önköltséges hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés feltételei nem esnek az AB által hivatkozott alkotmányos rendelkezések alá.
A hallgatói szerződés szerint, az ösztöndíjas felsőoktatásban résztvevők a diploma megszerzése után, húsz éven belül kötelesek a tanulmányi idő kétszereséig itthon munkát vállalni. Aki aláírta a szerződést, de nem teljesíti a feltételeket, annak vissza kell fizetnie az évi több százezer forintos támogatást.
Még mindig kérdés, hogy uniós szinten nem sért-e továbbra is normákat a röghözkötés.
