Kezdjük a jó hírekkel. Mindenképpen pozitívum, hogy a kormány az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását nem állandó és természetes helyzetnek tekinti, hanem egy ex lex állapotnak, amelyet idővel orvosolni kell.
Ha a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 50 százaléka alatt van az államadósság mértéke, az Alkotmánybíróság (Ab) jogköre teljes körűen helyreáll - mondta Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a Magyar Televízió hétfő reggeli műsorában, 2011. március 28-án.
Kezdjük a jó hírekkel. Mindenképpen pozitívum, hogy a kormány az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását nem állandó és természetes helyzetnek tekinti, hanem egy ex lex állapotnak, amelyet idővel orvosolni kell. Az is mindenképpen jó, hogy nem egy megfoghatatlan, ködös ígéretet tesz az AB jogkörök helyreállítására, hanem egy konkrét számhoz köti. A konkrét ígéretek számonkérhetőek és ellenőrizhetőek.
Sajnos azonban mégsem lehet örülni ennek a helyzetnek. Egyrészt az 50% egy ambiciózus (és önmagában véve üdvözlendő) cél, amelynek megvalósításához sajnos nem lesz elég egy ciklus, sőt: több cikluson átívelő feladat is lehet - ezt Kósa maga is elismeri. Azaz a Fidesz nem a jelenlegi ciklusra vállal felelősséget, hanem egy következő kormányzati periódusra, amelyben vagy ő kormányoz vagy nem: de ha elveszti a választást, akkor rajta már nem lehet számonkérni ezt az ígéretet. Persze a cikluson átívelő ígéretek önmagukban nem szokatlanok, sőt, szükségesek is, figyelembe véve, hogy sok fontos program nem fér bele a négy éves ciklusba. De egy ilyen fontos kérdésben, amikoris a mindenkori kormány bírósági ellenőrzése a tét, nem szabadna sem ilyen hosszú időt hagyni a megvalósításnak, sem pedig mások belátására bízni.
Másfelől az adósság rendezése nem jó indok az AB jogkörének felfüggesztésére. Csak akkor lehet szükség erre, ha a kormány tisztában van azzal, hogy alkotmányellenes intézkedéseket fog hozni. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy nem áll fenn annak a veszélye, hogy az AB alkotmányellenesnek nyilvánít egyes törvényeket és semmi szükség nem lehet a normakontroll korlátozására. A korlátozás tehát annak beismerése és vélelmezése, hogy a kormány alkotmánysértést szándékozik elkövetni.
Erre persze eddig is volt példa, tehát az önmagában nem meglepő, de ezúttal a szándéknyilatkozat nem a „kommunista” 1949-es Alkotmány megsértésére vonatkozik, hanem a forradalmi Fidesz-alkotmányra magára. Felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet egy olyan alkotmányt kreálni, ami lehetővé teszi azt a fajta politikát, amit a Fidesz megvalósítani szándékozik. Esetleg azért, mert az alkotmány az alapvető nemzeti értékeket, a legalapvetőbb szabályokat fejezi ki, és a kormány ezeket semmiképpen nem szándékozik betartani?
