Vesztett-e az EU tagsággal Magyarország?

Az Európai Unióból való kilépés gondolatkörével a Ténytár már korábban foglalkozott. Azonban nem lehet elmenni szó nélkül a Jobbik egyre agresszívabb szólamai mellett az EU-ból való kilépés ügyében. A szélsőjobboldali párt januári tüntetésével kezdte a sort, ahol elégették az unió zászlaját.  Vona Gábor két hétre rá, a januári jobbikos évadnyitón, ismét elővette az ügyet. Beszéde egyébként annyiban különbözött a Jobbik eddigi kommunikációjától, hogy immár nem kizárólag olyan, saját körében jól hangzó, de annál antagonisztikusabb kijelentéseket tett, mint hogy „Európából az Európai Unió lépett ki, Brüsszel hagyta el az európai utat.” A politikus végre elmondta indokait is, miért gondolkodik így. 2012. május 7-én pedig Novák Előd fordult azonnali kérdéssel Orbán Viktorhoz. A lényeg szintén az volt, hogy lépjünk ki az európai integrációból. 

Azt Vona is elismerte beszédében, hogy az EU-s befizetéseink és az EU által visszafizetett összeg mérlege pozitív. (Hogyan is lehetne másképp, hiszen hazánk már 1990 óta részesült az előcsatlakozási alapokból, majd 2004-től – teljes jogú tagként – még több forráshoz jutottunk. Csak a 2007-2013-as időszakra hazánk számára 25,3 milliárd euró van elkülönítve.) Megjegyezzük, hogy mostanra a Jobbik – vagy legalábbis Novák Előd mindenképp – már ezt is másként látja. Szerinte a bárki által hozzáférhető adatok ellenére, nettó befizetők vagyunk.

A Jobbik elnöke januárban főleg a támogatási rendszert kritizálta. Szavai szerint „a támogatások rendszere egy kész átverés show”. Az EU-s pénzeket csak arra fordíthatjuk, amire az unió engedélyt ad, ezen célok pedig nem a magyar nemzetgazdaság fejlesztését szolgálják. Valójábanaz EU célkitűzéseket határoz meg, amelyek iránymutatásként szolgálnak (közlekedési infrastruktúra fejlesztése, oktatás, kutatás-fejlesztés, környezetvédelem). Ezek a célkitűzések a támogatások területét behatárolják, ugyanakkor nagyfokú szabadsága van az adott országnak, régiónak a fejlesztési tervek elkészítésében. Az adott területen belül ugyanis a helyi és regionális önkormányzatok választják meg a prioritást élvező projekteket. Így decentralizált módon, az adott régió igényeihez, sajátosságaihoz illeszkedve határozzák meg a programokat. Külön megjegyeznénk, hogy jelenleg hazánk a 27 tagállam közül a második helyen áll, az egy főre jutó támogatásokat tekintve.

Gaudi kérdéseire a miniszterelnök tényadatokkal válaszolt: „az uniós tagságunk évente több mint 1000 milliárd forintot jelent Magyarországnak; ha figyelembe veszi azt a körülményt, hogy Magyarország nettó áru- és szolgáltatásexportőr az Európai Unió tekintetében, ami azt jelenti, hogy a belső piacon folytatott kereskedelem haszonélvezői vagyunk, az exportunk több mint 76 százaléka irányul az unióba, importunk pedig 69,5 százalékban érkezik az Európai Unióból."  

Mindemellett nem elhanyagolható szempont, hogy a kilépéssel nem lenne többé szabad határátkelés (Schengen), nem lennénk tagjai a vámuniónak (exportunk 76 százalékának kellene az EU-n kívüli piacot találnunk, hiszen a külső vámok ellehetetlenítenék az EU-ba való exportálást), nem, vagy sokkal nehezebben vállalhatnánk munkát az EU országaiban, és természetesen a támogatási rendszertől is megfosztanánk magunkat. Az EU-s tagságunknak egyaránt vannak pozitív és negatív hatásai. Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy a kérdésről nem vitatkoznánk Orbán Viktor retorikájával: „Úgy gondoljuk, hogy bár elmulasztottunk sok lehetőséget, nyolc év alatt, a megelőző nyolc évben valóban a többi közép-európai országhoz képest nem tudtuk kihasználni a csatlakozás lehetőségeit, de ezért nem az unió, hanem mi vagyunk a hibásak, és a magunk részéről azért dolgozunk, hogy ezeket a lehetőségeket a jövőben a mindenkori magyar kormány ne szalassza el."