A nyugdíjvédelmi program keretében a magán-nyugdíjpénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert - jelentette ki Selmeczi Gabriella 2011. február 1-i sajtótájékoztatóján.
Szigorúan véve ez nem hazugság: a polgárok a kormány által szabott feltételek között eldönthették, hogy megtartják-e a nyugdíjrendszer második pillérében, az ún. kötelező magánnyugdíj-pénztárakban (MNYP) felhalmozott tulajdoni jogosultságaikat, és egyúttal lemondanak az állami nyugdíjjogosultságuk nagyobb részéről – annak ellenére, hogy a nyugdíjjárulékuk oroszlánrésze továbbra is az állam ingatag lábakon álló felosztó-kiróvó rendszerébe folyik. Ám választásról beszélni ilyen helyzetben a tények indokolatlanul nagyvonalú értelmezését jelenti.
Ahol a választás olyan körülmények között történik, hogy a hatalom önkényesen osztja két részre a polgárok nyugdíjjogosultságát, és arra kényszeríti őket, hogy két nagyon különböző – és ráadásul bizonytalan – halmaz (a megjósolhatatlan összegű állami nyugdíj és a szintén nehezen kiszámítható, kizárólag magánalapú nyugdíj értéke) között válasszanak, ott valójában nincs szó választásról.
Tisztán gazdasági megfontolásból csak egy szűk rétegnél kerülhetett sor MNYP-ban való maradás valós megfontolására. Csakis jelentős magánpénztári felhalmozásnál és/vagy az állami jogosultság részbeni megszerzésénél merülhetett fel, potenciálisan megérheti megtartani a második pillérben gyűjtött nyugdíjra való jogosultságot. Bár egyelőre keveset tudunk a maradókról, az valószínűsíthető, hogy azok jelentős hányada, akiknek az egyéb jogosultságuk elvesztése ellenére esetleg megéri maradni, végül a magánnyugdíjpénztárak mellett döntöttek.
Ha azonban valódi választásról beszélhetnénk – azaz két önkényesen felosztott, de végülis összevethető alternatíva közötti döntésről – akkor a 96,8% aránynál sokkal kevésbé kedvező arányok jönnének ki az állami nyugdíjrendszer számára.
Ami a többi maradót illeti, úgy viszont a választás szó használata értelmezés és nagyvonalúság kérdése – az viszont kijelenthető, hogy az ilyen döntéshelyzetre a „zsarolás” szó alkalmazása inkább indokolható, mint a nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott szóválasztása.
