„Megszorítások azért nem lesznek, mert a megszorítások nem vezetnek sehova. (...) Jól látható, hogy a megszorítások nem vezetnek semmire" – mondta Orbán Viktor 2011. május 1-én a TV2 Frizbi című műsorában.
„Lassan mondom, nincs megszorítás és nem is lesz!”– jelentette ki Szijjártó Péter 2011. augusztusában.
„A mostani kabinet eszköztárából és szótárából is hiányzik a megszorítás”– hangsúlyozta többször is a kormányzat az elmúlt egy évben.
A Nemzetgazdasági Minisztérium előállt a Nagy reformkönyvvel. A piaci elemzőknek megküldött – és a kormányportálon is közzétett – 276 oldalas dokumentum célja az elmúlt másfél évben hozott és a jövőben tervezett kormányzati gazdaságpolitikai lépések bemutatása.
Az anyag „érdekessége", hogy annak angol nyelvű változatában – a Széll Kálmán-tervet bemutató fejezetben – szerepel a tiltott „megszorítás” (austerity) kifejezés. A magyar verzió azonban úgy fogalmaz, hogy „strukturális reformok és a költségvetési takarékosság együttesen biztosíthatják, hogy az államháztartás hiánya 2012-ben a GDP 2,5 százalékát tegye ki”.
A kettős beszéd nem új. Tavaly tavasszal, a Széll-terv magyar és angol változata között is voltak érzékelhető különbségek. Akkor például a magyar nyelvűből hiányzoztak részek, amiket csak az angol kiadásban lehetett fellelni.
Természetesen nem a megszorítás az egyetlen kifejezés, ami tiltott a kormányzati kommunikációban. Gondoljunk csak a tandíjra, vagy a reformra (ez utóbbi mostanában úgy néz ki, ismét elfogadottá válik.)
A kormány tehát továbbra is makacsul kitart amellett, hogy megszorítások márpedig nincsenek. Az pedig különösen szomorú, hogy a kormányzati szereplőktől már megszokott szómágiát az olyan – a végrehajtó hatalomtól elméletileg független – szervek, mint a Költségvetési Tanács is átveszi. A Kovács Árpád vezetése alatt álló három tagú testület a jövő évi költségvetés tervezetéhez fűzött véleményében szintén kiigazításokról beszél. No persze mindenki tudja, mit is jelent ez valójában.
"Magyarországon nincsenek megszorítások, nem voltak, és nem is lesznek, a kabinetnek csak akciótervei, átszervezései vannak, a terheket pedig kifejezetten a nagy cégekre és a bankokra helyezik, nem pedig az emberekre" - ezt Orbán Viktor mondta 2012. november 14-én a kormányülést követő sajtótájékoztatón. A miniszterelnök a magyar gazdaságpolitka legnagyobb sikereként értékelte, hogy megszorítások nélkül tudunk kijönni a válságból.
Azt persze már eddig is tudtuk, hogy széles repertoárral rendelkeznek a kormányzati szereplők, ha szinonimákat kell találni a megszorítás(ok)ra. Attól még a fiskális restrikció, a szükséges kiigazítás, az egyenlegjavító intézkedés megszorítás marad. Sőt, a tündérmeséből felébredvén arra jutunk, hogy a Matolcsy-féle gazdaságpolitika sokkal több megszorítást hozott, mint a rendszerváltás óta bármelyik. Az összes csomag összege 2653.8 milliárd forintra rúg.
Mindezek hatására ráadásul Magyarország nemhogy nem állt növekedési pályára, hanem egyre jobban leszakad mind az uniós, mind pedig a régiós átlagtól. A szegénység egyre nagyobb, az állandó megszorítások pedig a legalacsonyabb jövedelműeket és a szociális segélyen élőket érintik leginkább. Az egykulcsos adónak köszönhetően nőttek a jövedelmi különbségek. A társadalmi csoportok között az olló egyre inkább szétnyílik, a jövőben ez komoly feszültségekhez vezethet. És nem utolsó sorban egyre több fiatal akarja itt hagyni az országot a kilátástalanság, valamint a jövőkép hiánya miatt. Ideje mindenkinek belátnia, hogy az elmúlt két év gazdaságpolitikája rossz, mivel a kormánypárt gyakorlatilag mindent elrontott, amit csak lehetett. Az unortodoxia feszültségekhez, soha nem látott megszorításokhoz és leszakadáshoz vezetett. Új alternatívákra van szükség, hogy az ország kimásszon ebből a gödörből.
(Részletes írásunkat a nem-megszorítások két évéről itt találjátok.)
