A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 2012. februárjában bocsátotta társadalmi egyeztetésre a Büntető törvénykönyvről szóló törvény tervezetét. A kormány – kiváló kommunikációs érzékkel – a négynapos ünnep előtt, április 27-én nyújtotta azt be az Országgyűlésnek.
A törvény – bár rendszerszerű változtatásokat nem tartalmaz – számos ponton módosítja a jelenleg hatályos rendelkezéseket. Bár a kormányzati kommunikáció a tettarányos büntetőjog eszméjét hangsúlyozza, a módosítások között találunk olyanokat, amelyek lehetővé teszik a bíróságok számára, hogy a – jellemzően első – bűnelkövetők egyéni viszonyait is értékelhessék ítélkezési gyakorlatukban.
Továbbra is érvényben marad az a szabály, amely a vagyon elleni bűncselekmények megállapításához a korábbinál magasabb értékhatárt állapít meg. Szintén megmarad a visszaeső bűnözőket hátrányosan érintő három csapás rendelkezése, amely mellé még további szigorítások is csatlakoznak.
A legjelentősebb szigorításokkal azonban - az enyhítések ellenére is - a kábítószer-bűncselekmények körében találkozhatunk, ahol a szabályozás számos esetben visszatér az első Orbán-kormány idején is alkalmazott erősen konzervatív elvekhez. Az viszont érdekes, hogy a “két hét alatt rendet teszünk” logikájával szemben a Btk. kiszélesíti a jogos védelem körében okozott, bűncselekménynek is minősülő védekezési magatartások mentesítését. A kormány ezzel azt üzeni, hogy az állam védelme helyett az egyén védelme kerül az előtérbe.
Az Országgyűlés előtt fekvő javaslatról összességében kijelenthető, hogy az irány egyértelműen a rendpártiság felé mutat, miközben engedményeket tesz az egyéniesítés és a sérelem jóvátétel irányába is.
Tudományosan megalapozott törvény?
A modern büntetőjogi kodifikációs munkálatok általában erősen építenek a bűnözéssel foglalkozó társadalomtudományok – így különösen a kriminológia – eredményeire. Amennyiben az új Büntető törvénykönyv (Btk.) tervezetére és annak indokolására tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy ezek igen szegényesen jelennek meg az anyagban. Kérdéses, hogy egy ekkora munka esetében, amit Magyarország 1878 óta negyedik Büntető törvénykönyvének elkészítése jelent, mire és hogyan támaszkodtak a jogalkotók.
Módosítás, reform vagy megújulás?
Amennyiben a Btk. szövegére tekintünk, elsőre az lehet a benyomásunk, hogy átfogó, rendszerszerű változásra kerül sor a büntetőjog világában is. Az új törvény jóval hosszabb és a szerkezete is eltér a korábbitól. Amennyiben azonban a szabályozást alaposabban elemezzük, valamint a hatályos törvény szövege mellett, a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlatra is figyelemmel vagyunk, már nem egy radikális átalakulás, hanem egy viszonylag nagyobb léptékű módosítás képe körvonalazódik. Az új Btk. ugyanis alapvető rendszerében, megközelítésében nem tér el a 2010/11-es módosításokkal korrigált hatályos törvénytől. Újításainak egy része a külön rész tényállásainak módosítását, más része a bírói gyakorlat törvénybe emelését, ismét újabb elemei pedig az államot védő büntetőjog rendszerváltozás-kori leépülésének „lekottázásából” fakad.
Egyéniesítés és jóvátételi igazságszolgáltatás
Az új Btk. egyik legjelentősebb átalakítása a szankciós rendszerben figyelhető meg. Bár az indokolás csak részlegesen szól a kodifikációhoz kapcsolódóan végzett tudományos előkészítő munkákról, az egyértelműen látható, hogy a törvény szerkesztői figyelemmel voltak annak bizonyos eredményeire. Így a korábbi, kérdéses, több jogszabály együttes olvasásából levezethető, a joggyakorlat széles körű szabad értelmezésére bízott intézményeket jelenítettek meg egyértelműen a törvényben.
Ezek közé tartozik a jóvátételi munka, amelyet a közérdekű munka büntetéssel szemben, nem a bíróság büntetést kiszabó, ezzel az elkövetőt erősen megbélyegző (stigmatizáló) döntésében szabják ki, hanem arra a próbára bocsátással egyidőben kerül sor. Mivel ebből a kedvezményből egyértelműen kizárják a bűnismétlőket, ezért ez a rendelkezés a kisebb súlyú bűncselekményt először elkövetőket úgy tudja szankcionálni, hogy azokat nem bélyegzi meg, mindeközben a társadalom számára is hasznos tevékenységet végeznek.
Szintén ebbe a körbe sorolhatjuk a tevékeny megbánás kiterjesztését, amely biztosítja, hogy az elkövető az okozott sérelem kárpótlásával bizonyos, jellemzően kisebb súlyú bűncselekmények esetén szabaduljon az állami szankciók fenyegetésétől. A hosszabb időtartamú szabadságvesztés kiváltását is szolgálhatja az elzárás büntetés alkalmazása, amely rövidebb, 5-90 napos szabadságmegvonással fenyegeti az elkövetőket. Sajnos, ezt a büntetést csak korlátozott mértékben, elsősorban a bűncselekményekké minősített korábbi szabálysértések körében alkalmazza a törvény.
Rend és fegyelem
Az új Btk. módosításainak többsége azonban erősen rendpárti, amely a bűnözés problémáját az elrettentés eszközével kívánja megoldani. Így például felemelné a határozott idejű szabadságvesztés leghosszabb időtartamát 15-ről 20 évre. Halmazat esetében ez akár 25 év is lehetne, valamint egyes visszaesőknél akár életfogytiglani szabadságvesztés büntetést is ki lehetne szabni. Szintén e körbe tartozik az is, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés legrövidebb időtartamát is felemelnék 25 évre.
A jogbiztonság erősítése, valamint a bírói gyakorlat ösztönzése érdekében az új törvény szabályozná, hogy mely bűncselekményeknél lehet tényleges életfogytiglani szabadságvesztést kiszabni. Azt is rögzíti, hogy erőszakos, többszörös visszaesőknél vagy bűnszervezetben (azaz „maffia” tagjaként) végrehajtott bűncselekmények esetén, ha életfogytiglani büntetést szabnak ki, az csak tényleges életfogytiglan lehet.
Szintén új elem, hogy a 12-14 év közötti, élet elleni bűncselekményt (emberölés, halált okozó testi sértés) elkövető kiskorú is büntethetővé válik, ha tette következményeit belátta. Igaz, a szankció – az életkori sajátosságok miatt – nem börtön, „csak” javítóintézeti nevelés lehet. Ezek a cselekmények – figyelembe véve, hogy szerencsére Magyarországon az emberölések száma amúgy sem túl magas – csak kevés személyt érintenek. Igaz, ha ilyen elkövetőről van szó, akkor annak mindig óriási a sajtóvisszhangja. Így ez a szigorítás igazából inkább a médiának, illetve a média által befolyásolt társadalom igazságérzetének szól. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ezzel „áttörik” a 14 éves büntethetőségi határt – ám később lehetővé válhat leszállítása.
Az új törvény továbbra is fenntartja – sőt, a szabadságvesztésre vonatkozó szabályok módosításával még kisebb mértékben szigorítja is – a „három csapás” intézményét, amelytől a jogalkotó a visszaeső bűnözés visszaszorítását várta és várja.
A szigorítás különösen jelentős a társadalom biztonságérzetét negatívan befolyásoló erőszakos, a nemi élet szabadsága elleni és a korrupciós bűncselekmények esetében, valamint a közlekedési bűncselekményeknél, ahol – a szabálysértési kódexben már bevezetett intézkedésekhez hasonlóan – kötelezővé teszi a járművezetéstől eltiltást (azaz a „jogsi elvételét”), amennyiben megállapítják, hogy a terhelt elkövette az ittas vagy bódult állapotban vezetés bűncselekményét.
A szigorítások körében ki kell emelni a kiskorúakat érintő bűncselekmények általánosan szigorodó megítélését, amely részét képezi a kormányzat „kiskorúbarát igazságszolgáltatási” csomagjának. Kérdés, hogy a szigorúbb büntetési tételek mennyiben rettentik el a kiskorúakkal szembeni bűncselekményt elkövetőket tettüktől. Erre csak egy későbbi kriminológiai vizsgálat adhat majd választ.
A diákra „pikkelő” tanár is bűnöző?
A korrupciós bűncselekmények körében magasabb büntetési tételek, valamint új tényállások bevezetésével próbál a kormányzat hatékonyabb védelmet teremteni. E körben azonban bizonyos anomáliák is megjelennek. Az állami vállalatoknál és egyéb költségvetési szerveknél felmerült esetekre tekintettel, a törvény bevezetné a közfeladati helyzettel visszaélés tényállását. Ennek alapján, azt a közfeladatot ellátó személyt – adott esetben tanárt –, akinél be lehet bizonyítani, hogy kötelessége megszegésével, a közfeladati helyzettel visszaélt – kár okozása vagy előnyben részesítés miatt –, adott esetben szabadságvesztés büntetéssel lehet sújtani. Persze, ez nem túl valószínű, de mivel a törvényi szöveg nem elég egyértelmű, lehetőséget teremthet akár indokolatlan feljelentésekre is. Márpedig egy büntetőeljárás – még ha a végén az ártatlanságot is állapítják meg – nem túl kellemes időtöltés.
A gyermekek védelme érdekében az új törvény egyértelműen kimondja, hogy azt, aki közfeladat ellátása során mást tettleg bántalmaz, szintén börtön fenyegeti. Ez a szabály egyértelmű: a pofozkodó tanár rettegheti a törvény szigorát.
Itt még a fű sem fog zöldülni...
A legjelentősebb szigorítások azonban a kábítószerbűncselekmények körében jelennek meg. A kormányzat – az első Orbán-kabinet időszakának a büntetéseket előtérbe helyező drogpolitikájához visszatérve – ismét a kemény büntetések elvét vallja. Az, hogy a kereskedői magatartásokat szigorúan szabályozza, nem volt és nem is lesz vita tárgya a magyar szabályozásban.
A radikális változás a fogyasztókat illetően jelenik meg. Bár a szabályozás a tervezethez képest enyhült, az általános szigorítás még mindig jelentősnek tekinthető. Így míg ma a fogyasztók – kevés korlátozással – az esetek döntő többségében mentesülhetnek a büntetéstől, ha vállalják az úgynevezett elterelésben való részvételt, addig az új szabályok szerint ezt a „szabadulok a börtöntől” kártyát csak kétévente egyszer lehet felhasználni. Azaz, ha két éven belül másodszor kaptak valakit rajta füves cigivel, akkor az érintett „készülhet a böribe”. Sovány vigaszt jelent, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthetővé válik, ha felfedi a kereskedő kilétét (azaz „feldobja a dílert”).
Ezekhez a szigorításokhoz kapcsolódóan, a tervezet általánossá teszi az úgynevezett dizájnerdrogok tilalmát, miként erőteljesen fel kíván lépni a doppingok, valamint a hamisított és csempészett gyógyszerek kereskedelmével szemben is.
A civilekkel való egyeztetés eredményei
A törvényjavaslat több ponton beépítette a civil szervezetek kéréseit és észrevételeit is. Bár a drogszabályozás csak kisebb mértékben enyhült a tervezetthez képest, ám például a közösség tagja elleni erőszak körében egy pontosabb, és a korábbinál valószínűleg jobb védelmet nyújtó szabály került a javaslatba. Szintén pontosabbá váltak a családon belüli erőszakkal szemben védelmet nyújtó tényállások, így a zaklatás, valamint új tényállásként bekerült az együtt élők közötti lelki bántalmazás is.
„Két hét alatt rendet teszünk”?
A második Orbán-kormány 2010-ben a két hét alatt rendet teszünk jelszavával vágott neki a kormányzásnak, ám mostanra kijelenthető, hogy ez az ígéret megbukott. Amennyiben a visszaesők számára tekintünk, akkor nem látunk jelentős javulást a korábbi évekhez képest, miközben a három csapásnak éppen ezt a problémát kellett volna megoldania.
Azt, hogy nincs rend, az is jól kifejezi, hogy Magyarország – egy kontinentális államtól eltérően – nem az állami védelem erejét kívánja erősíteni, hanem nagyobb szabadságot akar biztosítani az egyéni önvédelemnek. Ez annak fényében is meglepő, hogy a jelenlegi kormányzat erősen etatista, sok tekintetben hisz az államosítás erejében.
A bűncselekményekkel szembeni védelem körében azonban a Btk. egyfajta privatizációt valósítana meg, amikor széles körben lehetővé tenné, hogy a vagyoni javak ellen támadóknak akár a testi épségüket is sértő, az ellenük támadóknak pedig akár az életet is veszélyeztető eszközökkel állhasson ellen a sértett. Ez egyben annak burkolt beismeréseként is felfogható, hogy az állam nem tudott két hét alatt rendet tenni, nem képes megvédeni polgárait.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Brad Pitt fegyverbehozatala során felmerült problémák rendezése mellett, a lőfegyverekről szóló törvény jelenleg az Országgyűlés előtt fekvő módosítása a fegyverhez jutást tenné könnyebbé, akkor láthatjuk, hogy ebben az esetben az állam egy hagyományosan államosított területen ad tágabb teret a magánszférának. Kérdéses, hogy pont itt szerencsés-e a magánszféra helyzetbe hozása? Lehet, hogy hatékonyabb lenne az állami rendvédelmi szervek megerősítése.
Mindez csak rövid és szubjektív kitekintés – a várhatóan 2013. július 1-jével hatályba léptetni tervezett – új Btk. várható változásairól. Összefoglalóan kijelenthetjük, hogy az irány egyértelműen a rendpártiság felé mutat, miközben engedményeket tesz az egyéniesítés és a sérelem-jóvátétel irányába is.
