Tényleg a „fiatalok Kánaánja” Magyarország?

2017. március 15. 09:00 – Ténytár
|

Balogh Zoltán emberi-erőforrás miniszter (Emmi) derűlátó volt a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 eredményeit látva. Mint elmondta: egy „derűlátó, optimista, vagány” nemzedék válik épp felnőtté. Az SOS Gyermekfalvak kutatása azonban nem fest ilyen derűs képet, sőt, az MTA adatai is inkább a másik kutatást igazolják. A gyerekek fele ugyanis szorong, az életükkel elégedetlen fiatalok aránya sokkal magasabb, mint a környező országokban. Még mindig sokan készülnek külföldre, és aggódnak a jövőjükért. A saját lakás, és a 200 ezernél nagyobb fizetés is inkább csak álom a magyar fiatalok számára.

Hiába akarja tehát Balog Zoltán elhitetni, hogy Magyarország a fiatalok Kánaánja, ez a fajta ígéret földje még nem ígér annyit, hogy tartósan itt tartsa az országból kifelé áramló fiatalságot, akik nemcsak megélni, hanem jól élni is szeretnének.

Örömködés

Február 13-án hozták nyilvánosságra a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 eredményeit.  Balog Zoltán a Magyar Tudományos Akadémián elmondta: a kutatást 2000 óta négyévente folytatják le mindig azonos módszertannal, tavaly nyolcezer magyarországi és – első alkalommal – négyezer határon túli 15-29 éves fiatalt kérdeztek meg.

Az eredmények ismertetése előtt azt is elmondta: „Saját jövőnket, Magyarország jövőjét látjuk.” A tárcavezető hozzátette: e kutatás fontos kiindulópontja lesz az új ifjúságügyi stratégiának, ami már készül, és hamarosan a kormány elé is kerül. A miniszter szerint egy „derűlátó, optimista, vagány” nemzedék válik épp felnőtté. Szerinte mindenképp reményt jelent az országnak, hogy jelentősen növekedett és többségben van azoknak az aránya, akik szerint a demokrácia minden más rendszernél jobb.

Az adatokról – az MTI szerint – nem mondott a miniszter ennél konkrétabbat, ám Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója igen. Szerinte az MTA adatai sem éppen a miniszter derűlátását, inkább a másik kutatást igazolják. Székely elmondta, a fiatalok majdnem fele szerint a legnagyobb problémát az anyagi nehézségek, a létbizonytalanság és az elszegényedés jelentik a korosztálynak. 

Önértékelés, Önkép

A gyerekek fele ugyanis saját bevallása szerint szorong valami miatt (56,6 százalék), és nem bízik magában (41,3 százalék), a középiskolások harmada pedig úgy gondolja, hogy szülei nem elégedettek vele. Ez az SOS Gyermekfalvak kutatásából derül ki, amelyben 1000 középiskolás fiatal szerepelt az ország minden részéből. A fiatalok közül minden negyedik-ötödik elégedetlen magával, a rosszabb anyagi körülmények között élők között ez gyakoribb. Minden második magát szegénynek valló gyereknek, és minden harmadik gyereknek, akinek elváltak a szülei vannak ilyen problémái.

A fiatalok elsősorban a testükkel elégedetlenek. A fiatalok majdnem fele szeretne soványabb (40,7 százalék), esetleg sportosabb (40,2 százalék) lenni. Minden harmadik gyerek okosabb és szebb lenne, 34,6 százalék pedig azt kívánja, hogy bármit megehessen anélkül, hogy meghízna. Ezzel szemben mindössze csak 18 százalékuk állítja, hogy nem szeretne változtatni magán.

Ha nemzetközi viszonylatban vizsgáljuk, az derül ki, hogy az életükkel elégedetlenek aránya Magyarországon háromszor nagyobb, mint mondjuk Lengyelországban vagy Bulgáriában, ráadásul ötször magasabb mint Ausztriában – derül ki a Millenial Dialogue kutatásából. Ennek keretében 12 országban vizsgálták az úgynevezett Y-generáció jövőképét és politikai értékrendjét. Országonként ezren töltöttek ki egy online kérdőívet.

A fiatalok önképét tekintve tanulságos, hogy a fiatalság legfontosabb ismérvének azt tekintik, ha valaki tanul, a felnőttségnek pedig a második legfontosabb jele (az önálló döntéshozatal az első), ha valaki dolgozik. Ahogy nő a magyar fiatalok életkora, úgy nő az élettel való elégedetlenségük is, a 24. életév betöltése különösen nagy fordulópont ebből a szempontból.

Ami az ideológiai értékeket érinti, a magyar fiatalok többsége liberális, jobboldali, mérsékelt, és mindenekelőtt demokráciapárti, ami Székely Levente szerint elég érdekes, tekintve, hogy a felmérés a kvótakampány időszakában készült, amely a félelmekre építő stílusáról híresült el. 

Szabó Andrea, az Ifjúság Kutatás egyik munkatársa azonban annyiban árnyalja a képet, hogy mindig ez az önmeghatározás jellemezte az ifjúságot 2000-ig visszamenően. Mint elmondta, néhány múltbéli példától eltekintve „sohasem volt kifejezetten radikális az ifjúság”, még a rendszerváltozáskor sem, amikor a Fidesz csak rétegpárt volt, és mindössze 4-5 százaléknyi támogatót tudott maga mögött. 

Leginkább a Kádár-kornak köszönhető mindez, mondja az ifjúságkutató, az állampárt megmutatta és kijelölte a fiatalok helyét. A Kádár-korra még most is releváns mutogatni Szabó szerint, ugyanis ellentétben a többi posztszocialista országgal, a magyarok szerették Kádárt és rendszerét, és az ez iránti nosztalgia megmarad, továbböröklődik, ahogy a mérsékelt, békés fiatalság kultúrája.

Az Ifjúság Kutatás munkatársai szerint nincs benne a levegőben, hogy a fiatalok körében széles körű tiltakozás bontakozzon ki tartósan, maximum egy-egy szegmensükben, pillanatokra, mint amilyen a 2014-es netadó tüntetés volt, vagy a 2013-as felsőoktatási reform elleni tiltakozások.

Albert O. Hirschmann azonban azt mondja, hogy nem csak radikalizálódással fejezhetik ki a fiatalok nemtetszésüket, hanem az általa „végső eszköznek” nevezett kivándorlással is, amely a tiltakozás egy másik formája. Ez a „racionális lázadás”, ami nem utcai erőszak formájában jelentkezik.

Külföld

Sem Novák Katalin, az Emmi államtitkára, sem főnöke, Balog Zoltán nem tért ki a kivándorlás mértékére az MTI beszámolója szerint, pedig a felmérés ennek a feltárására is törekedett. 

Az SOS Gyermekfalvak kutatása szerint a gyerekek tizede külföldön képzeli el a felnőtt életét, míg az MTA kutatása szerint a fiatal korosztály harmada fontolgatja, hogy az országhatáron kívül keres iskolát vagy munkát. Ráadásul egyre többen vannak azok, akik ott is szülik meg a gyerekeiket. A külföldre menni tervezők egyébként 69 százalékban a jobb megélhetésért vándorolna ki.

Az elszomorító adatok ellenére egyébként rövidtávon csökkent a külföldre vágyó fiatalok aránya, ám ennek számos oka lehet: a mintavétel idejére eső brit népszavazás, de visszaköszönhet benne a hazai munkanélküliség csökkenése is.

Félelem a jövőtől

Ha az országot nem is hagyja el, attól a fiatalok 69,5 százaléka még aggódik a jövőéért.  A magukat gazdagnak mondó családok gyerekei közül minden harmadiknak vannak csak ilyen félelmei, míg a szegények között ez az arány 81 százalék, de egy átlagosan élő magyar család esetében is a gyerekek 73 százaléka aggódik.

Az SOS felméréséből kiderül az is, hogy megdöbbentően magas azoknak a középiskolásoknak az aránya, akik fokozottan félnek a szexuális erőszaktól.

Míg a fiúk 18 százaléka, addig a lányoknak a fele nagyon fél ettől. „A médiában az elmúlt időszakban nagyobb teret kapnak a szexuális abúzusok, a gólyabáltól egészen az uszodai erőszakig, ami még közelebb hozza a lányokhoz a szexuális erőszak veszélyét, úgy érezhetik, szinte a mindennapok részévé vált. Eközben az iskola és a szülők is hadilábon állnak a szexuális felvilágosítással. Teljesen természetes, hogy mostanra ez odáig fajult, hogy a fiatalok félnek, hiszen rengeteg a fenyegető hír, miközben nincsenek önvédelmi eszközeik, információik, és nem tudják, hova forduljanak, ha bántják őket” mondta Szlankó Viola, az SOS Gyerekfalvak pszichológusa.

„A jövője miatt jobban aggódik az a kamasz, akinek családja szegénységben él. De bizonytalanok, önmagukkal elégedetlenek azok is, akik a családban, közvetlen környezetükben nem kapnak megfelelő odafigyelést, akiknek a mindennapját a családi konfliktusok jellemzik” mondta Szilvási Léna, az SOS gyermekvédelmi programigazgatója. További jelentős problémák még a céltalanság, a drogok az alkohol és a bűnözés.

A jövő szempontjából egyébként a fiatalok a jó munkahelyet (74,7 százalék), a párkapcsolatot/házasságot (60,8 százalék) és a boldog életet (40,3 százalék) értékelték a legfontosabbnak.

Munka, fizetés

Balogh Zoltán büszkén fejtette ki, hogy jelentősen csökkent az ifjúsági munkanélküliség aránya, ami szerinte még a tagállamokkal összehasonlítva is jó eredménynek számít. A 11,9 százalékos rátával Magyarország az élmezőnyben van, különösen a mediterrán országokkal összehasonlítva. A görögöknél 44, az olaszoknál 40 százalék a munkanélküli fiatalok aránya. Ebben igazat kell adnunk a miniszternek, ugyanakkor a jóléti mutatók zömében a visegrádi országok mindenben megelőznek bennünket, úgy mint a szegénységi mutatók, az egészségügyi adatok vagy az oktatási rendszer teljesítménye.

2008-ban mindenesetre még a fiatalok második legsúlyosabb gondja volt, hogy nem kaptak állást, ez 2012-ben visszacsúszott a harmadik helyre, 2016-ra pedig a hatodikra. Könnyebb lett tehát az elhelyezkedés, Szabó Andrea ezt a munkahelybőséget a kivándorlásra, a közfoglalkoztatásra és a 2016-ban már jelentkező közép-magyarországi munkaerőhiányra vezeti részben vissza. 

Az egzisztenciális problémák ugyanakkor még mindig erősen jelen vannak: az SOS Gyermekfalvak által kérdezettek körében a negyedik legerősebb félelem, hogy felnőttként nem találnak munkát.

Hiába könnyebb állást találni, az elszegényedéstől való félelem még mindig nagy, csak most már inkább a dolgozói szegénység aggasztja a fiatalokat, ami lényegében azt jelenti, hogy hiába dolgoznak, a fizetésükből nem tudnak kijönni.

Jól érzékelteti ezt, hogy a fiatalok több mint felének fejében meg sem fordul, hogy havi nettó 200 ezer forintnál többet kereshetne. Nettó személyes jövedelmét a fiatalok 44 százaléka nem tudja (de gyanítható, hogy inkább nem akarja) megmondani, aki viszont igen, azok közül a legnagyobb csoport, 9 százalék havi 90-120 ezer forintot kap.

Ez szépen összecseng azzal, hogy a fiatalok közül egyre kevesebben tanulnak, és egyre többen dolgoznak, tehát a munkaerő jó részének nincs diplomája, ami a jobban fizető állások felé terelné. Míg 2012-ben 42, 2016-ban már csak 37 százalékuk tanul valamilyen formában, a dolgozók aránya pedig 39-ről 50 százalékra emelkedett a 15–29 éves korosztályban. Így a fiatalok körében a legnagyobb csoporttá a dolgozó fiataloké vált. A fiatalok kétharmada nem is tervezi, hogy tanulni fog a jövőben, úgy vélik, ez a hajó elment.

Mint kiderül, szerintük a jó állás megszerzéséhez ugyan olyan fontos a szaktudás (85 százalék), a szakmai gyakorlat (84 százalék) és a jó kapcsolatrendszer (83 százalék). Még szerencse, hogy a fiatalok kevésbé tartják fontosnak az egzisztenciális dolgokat, mint a pénz (21,3 százalék), ugyanis a harmaduk éppen hogy csak kijön a fizetéséből.  Az igazság ugyanis az, hogy a hazai fiataloknak alig marad pénze a havi számlák rendezése után, és a válaszadók közül minden 7. nyilatkozta azt, hogy megosztja szüleivel a keresetének egy részét – derül ki a Jófogás és a GKI közös kutatásából.

Saját lakás

Balog Zoltán arról is beszélt az Ifjúság Kutatás kapcsán, hogy a megkérdezett fiatalok 89 százaléka fontosnak tartja a lakástulajdont, ezért a kormánynak szerinte átmeneti megoldásokkal kell ebben segíteni őket. Azt is hozzáfűzte, hogy a magyar a britek után a legindividuálisabb nép. Ugyanakkor ez nem éppen mutatkozik meg a lakásvásárlási szokásokban, hiszen míg Angliában vagy Németországban a fiatalok jelentős része el tudja képzelni az életét hosszabb távon is bérelt lakásokban, nálunk ez sokkal inkább a létbizonytalanságot jelenti.

„Ha megvan a lakás, sokkal biztosabb, hogy az ember nem kerül utcára, a rezsit még csak-csak kinyögi valahogy” – gondolják sokan.

Akinek már volt saját ingatlana, az jól járt, hiszen az utóbbi évtizedekben többször is előfordult olyan áremelkedés, amely a vagyon felértékelődését eredményezte. Az elmúlt időszakot szintén a 2008-as válság utáni újabb ingatlanár-felfutás jellemzi, ám ez alaposan átrendezte azoknak a kilátásait, akik most szeretnének kirepülni a családi fészekből.

A HVG összeállított egy grafikont, amelyen megmutatják, hogy a budapesti lakásárak hogyan alakulnak az átlagkeresetekhez képest. Az ábra mutatja, hogy a 2008-as válság után még némileg javult a lakásvásárlásban bízók helyzete, az elmúlt három évben azonban teljesen kilátástalanná vált.

Sokkal tovább kell tehát spórolnia annak, aki egy fővárosi ingatlant szeretne venni, annak ellenéri is, hogy emelkedtek a keresetek.

Család, gyerekek

Balog Zoltán szerint „derűlátó, optimista, vagány” a magyar fiatalság, szerinte egyre többen tartják Magyarországot jó helynek, kevésbé jelent gondot a munkavállalás, és „magas a gyerekvállalási kedv”, ami a kutatás szerint 20 éve nem volt ilyen magas.

A Kutatópont kutatási igazgatója, Székely Levente ugyanakkor nem volt ennyire optimista. Mint elmondta, a gyerekvállalási kedvet az anyagi helyzet befolyásolja elsősorban, a fiatalok majdnem felének gondot okoznak az anyagi nehézségek, a létbizonytalanság és az elszegényedés. Hiába 1,7, tehát az átlagos kívánt gyerekszám, ha igaz is, hogy az elmúlt 20 év legjobb eredménye lehet, az anyagiak miatt kérdéses, hogy ebből a számból mennyi lesz a valóban megszületettek száma.

Ami a párkapcsolatokat illeti, a magyar fiataloknak ugyanúgy 30 százalékuk él kapcsolatban, mint az ezredfordulón, de akkor a kapcsolatok kétharmada volt házasság, és egyharmada papír nélküli kapcsolat, mostanra ez az arány megfordult, és egyre többen nem is terveznek házasságot.

A házasságnál sokkal fontosabbnak tartják, hogy a családtagok boldogok legyenek és szeressenek együtt lenni (81,5 százalék), mindenki egészséges legyen (76,8 százalék), sokat beszélgessenek (73,4 százalék), és elfogadják őket olyannak, amilyenek (72,6 százalék). A legnagyobb félelmek közt pedig a halál, az árvaság és a családtagok megbetegedésétől való félelem állt az első helyen.

Hogyan költenek?

Az egyes generációk esetében a költések fontossági sorrendje jelentősen eltér. Míg a Z-korcsoport (1995 után születettek) egy hónapban átlagosan 3 termékkörre – kiemelten ruházati cikkekre (61 százalék) és hobbikra (39 százalék) – költi el a pénzét, addig a többi generáció keresetéből 5 dolgot fedez átlagosan, amelyek inkább már állandó kiadások. Esetükben a költési tábla élén értelemszerűen az élelmiszerek és számlák rendezése áll.

Az életvitelbeli különbségek még jobban megmutatkoznak, ha az egyszeri kiadásokat nézzük: míg a Z-generáció harmada legszívesebben mobileszközre, az Y-generáció (1980 és 1995 között születettek) inkább lakberendezési tárgyakra és lakásfelszerelésre fordítják legszívesebben a pénzüket. Kedvenc elfoglaltságaik a tévézés, internetezés és a csetelés, majd ezek után következik a zenehallgatás és a beszélgetés, együttlét a barátokkal.

Könyvük egyre kevesebb van (a háztartásokban 2004-ben még 344 könyv volt, 2016-ban pedig 172), szinte soha nem jár a fiatalok 37 százaléka étterembe, 40 százalékuk sörözőbe-borozóba, 42 százaléka multiplexbe, 43 százalékuk kávézóba-teázóba, 54 százalékuk koncertre, 67 százalékuk színházba.

Ebből az rajzolódik ki, hogy az itthon élő fiatalok nem igazán terveznek gondtalan, színes, sok tevékenységet biztosító életet, jobb híján megmarad nekik a virtuális tér, akár kommunikációs, akár passzív befogadói szinten.

Elmegy a pénz lakhatásra, ételre-italra, többre már nem futja, és mintha ehhez szoktatnák magukat a fiatalok, ezt látják normálisnak.

Önpusztítás

Talán ez a kilátástalanság az, amely az önpusztítás felé tereli őket. Kiderült ugyanis, hogy 15-16 éves fiataljaink jóval többet piálnak és cigiznek, mint korosztályuknak a kontinens más államaiban élő tagjai. A hazai fiatalok kétharmada vallotta azt, hogy lerészegedett a felmérést megelőző egy hónapban, míg az európai kamaszok átlaga „csupán” 47 százalék.

És nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha a dohányzást vizsgáljuk, miután a magunk 28 százalékos mutatója 5 százalékkal haladja meg az európai átlagot. Magyarország ugyan próbálkozott valamiféle drogstratégiával (noha ezt sokan bírálták), ugyanakkor használható dohány- és alkoholstratégiája egyáltalán nincsen. Arról már nem is beszélve – mondják szakmabeliek –, hogy a kormány is rendszeresen népszerűsíti az alkoholfogyasztást, többek között röviditalok hungarikumokká minősítésével.

A szexuális élet terén sem túl rózsás a helyzet. Hazánkban a 16 és 25 év közötti fiatalok negyede még sehogyan sem védekezett (és a fele, ha csak az első együttlétet tekintjük), noha egyharmaduk hetente legalább egyszer szexel.

Többek között ennek köszönhető, hogy a 19 éven aluliak terhességének fele abortusszal végződik, valamint, hogy minden tizedik lánynak szüksége volt az elmúlt évben sürgősségi fogamzásgátlásra.  Sajnos míg korábban hatásosan működtek az iskolai felvilágosító programok, addig az utóbbi négy év során ilyen célokra egyáltalán nem maradt pénz.

Hiába akarja tehát Balog Zoltán elhitetni, hogy Magyarország a fiatalok Kánaánja, ez a fajta ígéret földje még nem ígér annyit, hogy tartósan itt tartsa az országból kifelé áramló fiatalságot, akik nemcsak megélni, hanem jól élni is szeretnének.

*Korábban úgy hivatkoztunk Székely Leventére, mint akinek köze volt az SOS Gyermekfalvak kutatásához. Azóta kiderült, hogy nem hozhatóak kapcsolatba egymással. A hibát javítottuk, az olvasók elnézését kérjük.

 


|

Téves információt közöltünk? Elírást talált? Ön másképpen tudja?

Adósságnyomás-mérő

Social

  • RSS feed
  • Twitter
  • Youtube
  • Deicio.us
  • Tumblr
  • iwiw
  • Facebook

Ajánljon hírt

Hiányzik egy téma? Tud arról, amiről mi még nem? Hallott valami érdekeset? Ajánljon nekünk linket!

Hírlevél

Ne aggódj, nem küldünk spam mailt!

Belépés az oldalra vagy regisztráció close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is beléphetsz a Ténytár oldalra::
…vagy egyenesen nálunk



Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció az oldalra vagy close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is regisztrálhatsz a Ténytár oldalra::
…vagy regisztrálj egyenesen nálunk
Felhasználói adatok
Hírlevelek
Melyik hírlevélre szeretnél feliratkozni?
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Ajánljon hírt close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Hibajavítás küldése close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA