RIP társadalmi és érdekegyeztetés

2011. június 8. 15:01 – Ténytár
|

Bár továbbra sem kívánunk a temetkezési vállalkozások piacára belépni, de “nyugodjék békében” sorozatunk egy újabb taggal bővül. A több, mint húsz éve, a demokratikus átalakulás kezdetétől meglévő intézményt, a társadalmi és érdekegyeztetést kell “eltemetnünk”. Ez a rendszer az 1989-es Nemzeti Kerekasztal tárgyalások óta működött, s biztosította, hogy a különböző érdekcsoportok véleménye markánsan megjelenhessen az ország kormányzásában.

Az, hogy a jobboldal nem rajong a társadalmi partnereknek a kormányzásba történő bevonásáért, már az 1998-2002 közötti  I. Orbán-kormány időszakában is láthattuk: akkor a kormányzat felszámolta az 1993-ban megalakított társadalombiztosítási önkormányzatokat, s az Országos Érdekegyeztetési Tanács jogköreit is erősen korlátozta. Ez a folyamat a “fülkeforradalmat” követően - az alkotmányozó többség birtokában - tovább folytatódott.

A II. Orbán kormány a valódi, sok esetben jogilag is kötelező érvényű konzultációkat látványos ám drága, manipulatív, az érintetteknek érdemi beleszólást gyakorlatilag nem biztosító un. nemzeti és szociális álkonzultációkra cserélte. Ezeknek az nem célja, hogy valódi érdekegyeztetést jelentsenek.

 

Miről is szól az érdekegyeztetés?

A társadalmi érdekegyeztetés nem minden demokráciában jelenik meg intézményes formában. Hiánya elsősorban az angolszász államokra jellemző, amely több okra vezethető vissza. Egyrészt ezekben az államokban rendkívül széles a választott tisztségviselők köre, így a legtöbb állami tisztség erős demokratikus kontroll alatt áll. Másrészt az angolszász államok politikai rendszerei többségi elvű demokráciák, amelyekben érvényesül a “győztes mindent visz elve”: azaz úgy tekintik, hogy a társadalom a választásokon fejezze ki akaratát, azt követően pedig “élvezze” a választott testületek és tisztviselők munkájának gyümölcsét.

Ettől eltérően az európai kontinens államaiban a választásokon túl a különböző társadalmi érdekeknek a politikai rendszerbe történő becsatornázása érdekében a XX. század közepétől kezdődően differenciált érdekegyeztetési rendszer alakult ki, amely elsősorban a munka világának, valamint a civil szervezeteknek a véleménynyilvánítási - olykor egyetértési jogát - biztosította.

Legtisztább és legkidolgozattabb formájában Németországban épült ki ez a rendszer, amely biztosítja, hogy ne csak a választásokon, hanem a kormányzati munka mindennapjaiban is jelezhessék a nem állami szervezetek az általuk képviselt érdekcsoportok igényeit. Az érdekegyeztetés legfőbb előnyeként azt hozzák fel, hogy erősíti a politikai rendszer stabilitását, hiszen lehetővé teszi, hogy minden fontosabb csoport valamilyen módon halathassa hangját, s legalább részben hatással lehessen a döntésekre. Hátrányaként azt emelik ki, hogy a többszintű és bonyolult érdekegyeztetés lassítja a döntések meghozatalát, s kevéssé rugalmas megoldást jelent.

Ha az Európai Unióra tekintünk, a gazdasági inbtegrációban is egy többszintű érdekegyeztetési rendszer alakult ki, amely részben az Unió alapszerződéseiben, részben más dokumentumokban szabályozott több szervet (pl. Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága, európai munkavállalói és munkaadói érdekegyeztetési rendszer) foglal magába.

Érdekegyeztetés Magyarországon 1990-2011

Hazánkban a rendszerváltás Nemzeti Kerekasztala után az 1990-es taxisblokádot követően alakult meg a hazai érdekegyeztetés legfontosabb szerve, a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók közötti - elsősorban a munka világához kapcsolódó ügyeket megvitató - Országos Érdekegyeztetési Tanács (OÉT). Az OÉT a munka világát az elmúlt időszakban tágan értelmezte: a munkajogi, szociális és társadalombiztosítási kérdéseken túl tárgyaltak az adórendszer átalakításáról, valamint a képzésről, oktatásról és egészségügyről is. Legerősebb hatáskörei azonban a munkajoghoz kötődtek: az OÉT-ről szóló törvény és a Munka Törvénykönyve alapján a minimálbér megállapításában központi szerepe volt. Az OÉT mellett az egyes gazdasági ágazatok érdekegyeztetésében és a középszintű társadalmi párbeszéd megvalósításában a külön törvényben meghatározott ágazati párbeszéd bizottságok jártak el.

A fenti széles jogkörrel rendelkező érdekegyeztetés mellett - az Európai Unió mintájára - megalakult a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT). A GSZT működésének még nincs törvényi alapja. A szervezet az érdekegyeztetés másik szintjeként valamennyi, a társadalmat érintő fontosabb kérdést véleményez, s tagjai között a kormányzaton, a munkaadók és a munkavállalók képviseletein kívül megjelennek a tudományos élet és a közélet más neves képviselői is. A GSZT által egyeztetett kérdések és tagjaik szélesebb köre azonban ellentétben áll azzal, hogy a kormányzati döntésekre - az OÉT-tal ellentétben - nem gyakorolhatnak semmilyen érdemi hatást.

Az egyes fontosabb társadalmi csoportok egyeztetéseire külön tanácsadó, véleményező és egyeztető testületeket alakítottak ki az egyes ágazati törvények és rendeletek: ilyen testület például a felsőoktatás kérdéseiben a Felsőoktatási Tudományos Tanács, a fogyatékosságügyi kérdésekben az Országos Fogyatékosügyi Tanács, az idősek ügyeiben az Idősügyi Tanács, az ifjúságot érintő ügyekben a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa.

A társadalmi egyeztetés harmadik szintjét a jogalkotással összefüggő egyeztetés jelenti. E körben az elektronikus információszabadságról szóló törvény, valamint a kérdéskört önállóan szabályozó törvény alapján a kormányzat és az önkormányzatok által előkészített jogszabálytervezeket nyilvánosságra kell hozni, s lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az érintett csoportok képviselői, valamint minden magyar állampolgár véleményt nyilváníthasson azokkal kapcsolatban.

“Szép, új világ”

Ez a rendszer azonban a múlté. A következő táblázatban röviden áttekintjük a várható változásokat, amelyek gyökeresen átalakítják a mostani rendszert (az ábra kattintásra megnő:

erdekegyeztetes_before_after.PNG

Az új rendszer egy része - a járási faluromboláshoz hasonlóan - lopakadó módon már most is működik: a jogalkotás kötelező egyeztetését a kormányzat úgy kerüli ki, hogy a fontosabb jogszabályokat formailag egyéni képviselői indítványként nyújtatja be, amelyekről nem kell külön egyeztetést folytatni.

Ez a kormányzati bújócska érdekes eredményhez vezetett: míg az előző parlamenti ciklusokban az elfogadott törvények átlagosan 75-80%-át a kormány terjesztette elő, addig a jelenlegi ciklusban elfogadott 194 törvény közül 82 volt egyéni képviselői vagy országgyűlési bizottsági indítvány,  és 112-t terjesztett a T. Ház elé a Kormány. Ez azt jelenti, hogy az elfogadott törvények 42,26%-át a formális egyeztetést megkerülve nyújtották be a parlamentnek. Ha a fontosabb törvényeket tekintjük, akkor ez az arány még magasabb: szinte valamennyi jelentősebb - a Ténytár éves elemzéseiben is szereplő - szabályozás egyéni képviselői indítványként indult.

A jelenlegi egyeztetési rendszer lopakodó lebontásának másik jelét abban láthatjuk, hogy az egyes fontosabb csoportok ágazati testületeit nem vagy alig hívják össze, az érdemi egyeztetéseket nem azokon keresztül végzik. Jó példa erre a felsőoktatás esete: a kérdéskörben az egyeztetések elsődleges fóruma a Felsőoktatási Tudományos Tanács lenne, mégis az oktatásért felelős államtitkár elsősorban közvetlenül tárgyal az egyes egyetemek vezetőivel.

A régi rendszer lopakadó lebontása után azonban most a Nemzetgazdasági Minisztérium nyilvánosságra hozta az új elképzelését: ebben összevonnák az OÉT-et, az ÁPB-ket, a GEF-et és a GSZT-t, s egy egységes gazdasági és társadalmi tanácsot alakítanának ki. A kiszivárgott hírek szerint a jelenlegi GSZT és GEF tisztán véleményező, a döntéseket érdemben befolyásolni nem képes hatásköreivel. Ezt azt jelenti, hogy gyakorlatilag felszámolnák az utolsó olyan testületeket (OÉT, ÁPB-k) is, amelyek elvileg rendelkeztek akkora erővel, hogy befolyásolhassák a kormányzat döntéseit.

S hogy mit ígérnek ehelyett: az általunk is elemzett, drága, manipulatív, az érintetteknek érdemi beleszólás gyakorlatilag nem biztosító közvetlen nemzeti és szociális (ál)konzultációt, amelynek nem célja, hogy valódi érdekegyeztetést jelentsen.

 


|

Téves információt közöltünk? Elírást talált? Ön másképpen tudja?

Adósságnyomás-mérő

Social

  • RSS feed
  • Twitter
  • Youtube
  • Deicio.us
  • Tumblr
  • iwiw
  • Facebook

Ajánljon hírt

Hiányzik egy téma? Tud arról, amiről mi még nem? Hallott valami érdekeset? Ajánljon nekünk linket!

Hírlevél

Ne aggódj, nem küldünk spam mailt!

Belépés az oldalra vagy regisztráció close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is beléphetsz a Ténytár oldalra::
…vagy egyenesen nálunk



Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció az oldalra vagy close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is regisztrálhatsz a Ténytár oldalra::
…vagy regisztrálj egyenesen nálunk
Felhasználói adatok
Hírlevelek
Melyik hírlevélre szeretnél feliratkozni?
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Ajánljon hírt close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Hibajavítás küldése close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA