MSZP-LMP együttműködés: életképes lenne egyáltalán?

1 hozzászólás | 2012. október 8. 15:01 – Ténytár
|

Manapság az ellenzéki összefogás kapcsán két markánsan eltérő stratégia fogalmazódott meg a nyilvánosságban. Az egyik szerint az MSZP-nek és az LMP-nek össze kell fognia egymással, mert a Fidesz-KDNP kétéves kormányzása már eddig is olyan komoly károkat okozott, hogy annak megfékezése érdekében félre kell tenni minden nézeteltérést.

A másik, jelenleg már a gyakorlatban is körvonalazódó elképzelés szerint a zöldeknek olyan mozgalmi szinten szerveződő erőkkel kell összefognia, akik hasonlóan gondolkodnak a politikai és gazdasági problémákról, és nem voltak részesei az elmúlt huszonkét év sokszor vállalhatatlan döntéseinek.

A külső nyomás ellenére az LMP nyilatkozatai a szocialistáktól való tartós elszigetelődés irányába mutatatnak. Az MSZP pedig a programalapú együttműködésben lát esetleg lehetőséget. Így érdemes áttekinteni, hogy a két párt mennyire látja hasonlóan a mai magyar problámákat és azok megoldásait, azaz mennyire lennének alkalmasak egy későbbi, közös kormányzásra.

Az MSZP, a József Attila Alapítványon keresztül elindított egy szakpolitikai alapú vitát, de ez eddig – nem csak az LMP részéről – csak minimális visszhangot váltott ki. A szocialisták a zöldekhez hasonlóan hamarosan alternatív költségvetést dolgoznak ki, amely árulkodó lehet a következő kormányzati ciklus céljairól. Az LMP ebben az évben hozta létre saját szakpolitikai agytrösztjét, az Ökopoliszt, és ettől függetlenül is már jó ideje elkezdte aktualizálni egy-egy központi probléma (vasúti reform, felsőoktatási reform, stb.) zöld programját. A szakpolitikai célok ma még nehezen összehasonlíthatóak, hiszen a 2010-es programok óta szinte minden megváltozott, és az elmúlt két évben az ellenzék elsősorban a kormány aktuális kritikájával volt elfoglalva. Az összehasonlítás elsősorban azért készült, hogy alapot adjon a lassan egy éve tartó meddő vitához, ami az érintett felek összefogásának lehetőségéről szól.

Növekedés és nemnövekedés"

Az ellenzék nyilvános megszólalásai elsősorban az ötletelésen alapuló matolcsyzmus vagy az elhíresült unortodoxia bírálatából indulnak ki, amely kiszámíthatatlan vállalkozói és befektetői környezetet eredményezett. A szocialisták a hazai versenyképesség javítása érdekében az elmúlt években megszokott kulcsszavakat használják: tudásalapú társadalom, befektetői környezet javítása, fogyasztásösztönzés és az adórendszer átalakítása. Ezek közül a zöldek számára maradéktalanul elfogadható célkitűzés csak a magas hozzáadott értéket képviselő munka feltételeinek megteremtése jelenti, azaz a tudásalapú társadalom erősítése. Bár – mint az a zöldek felsőoktatási reformról kiadott véleményéből kitűnik – ezt sem a szocialistákhoz hasonló módon képzelik el.

Az LMP elsősorban hosszú távú befektetésként tekint egy fenntartható növekedés elérésére, amelynek eddig központi eleme volt a minőségi, magas hozzáadott értékű termelésre való átállás. Évente elkészített alternatív költségvetési javaslatuk és a folyamatosan aktualizálódó „zöld fordulat" koncepció szerint az ökopárt a tőkét adóztatná a multik helyett, és ezzel párhuzamosan adókkal korlátozná a termelésnek az ökoszisztémát szennyezéssel terhelő fajtáit. Szerintük a valódi vagy minőségi javulás nem GDP-függő, mert a „valódi jólét” tudás- és közösségalapú, a fogyasztói társadalmon túli állapotát jelenti. Ez az ún. „nemnövekedés" programja a maga teljességében egyetlen európai államban sem kipróbált modell, róla csak annyit tudunk biztosan, hogy az olyan szolgáltatásokat és beruházásokat támogatná, amelyek csökkentik az ökológiai lábnyomot és minimalizálják a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséget. 

Sokkulcsos adórendszer

Ezen a terepen a szocialisták és a zöldek elképzeléseiben több hasonlóság is megfigyelhető. Mindkét párt csökkentené a járulékok mértékét, és mindkét politikai erő eltörölné az egykulcsosnak nevezett személyijövedelemadó-rendszert. A zöldek és a szocialisták is 25 százalékban határoznák meg az áfa-kulcsot, miközben a zöldségek és gyümölcsök esetében mindkét párt 5 százalékra csökkentené az adó mértékét. A tőkejövedelmek esetében az LMP a 16 százalékos adókulcsot 20-ra növelné, miközben a kedvezményes társasági adókulcs sávhatárát 500 millió forintról 50 millió forintra csökkentené. Az MSZP a jelenlegi kormány szociális hozzájárulási adójának csökkentését a társasági adó 18 százalékra emeléséből fedezné. Míg a zöldek a gyerekkedvezményt egységesen 6 ezer forintra csökkentenék, és az ebből származó megtakarításokat a családi pótlék emelésére fordítanák. A szocialisták terveiről annyi tudható, hogy a családtámogatási rendszer rászorultság-alapúvá tételét szorgalmazzák annak ellenére, hogy az adórendszert érintő kérdéseket is kétharmados támogatással lehet majd megváltoztatni, mindkét párt nagy lendülettel módosítaná a jelenlegi szabályozást.

Munkahelyteremtés fenntartásokkal

A társadalmilag igazságosabb közteherviselésen túl természetesen – a különbségek mellett is – mind a két párt adópolitikája a hatékony munkahelyteremtést szolgálná. A két ellenzéki párt céljaiban az aktualitások szintjén közös, hogy egyaránt elítélik az új Munka törvénykönyve által átalakított jogszabályi környezetet, amely kiszolgáltatottabbá tette a versenyképesebbnek képzelt munkavállalókat, valamint elvetik a kizárólag a közmunkaprogramon alapuló foglalkoztatás-bővítést.

Egy fiktív példával érzékeltetve a két párt közötti különbséget: amennyiben az MSZP Magyarországon szembesülne például egy a verespatakihoz hasonló bánya elindításának kísértésével, még mindig elég nehezen képzelhető el, hogy a szocialisták a munkahelyteremtés vagy a gazdasági haszon kísértése ellenére képesek lennének nemet mondani egy ilyen komoly ökológiai kockázatot jelentő beruházás támogatására. Az érvek szintjén, konkrét esetben hasonló különbségeket láthatunk a Sukoró melletti kaszinóberuházás megítélésében is. Ilyen esetekben a baloldal komoly mértékű, turizmusból származó bevételt és többezres munkahelyteremtési lehetőséget, míg a zöldek ökológiai katasztrófát és a helyi vállalkozások ellehetetlenülését vizionálják.

A két párt megközelítésében azonban fontos különbség, hogy a szocialisták egyúttal olyan a piacpolitikát támogatnának, amely elsősorban a külföldi működő tőke befektetési bizalmának visszaszerzésén alapul, míg az LMP rengeteg olyan konfliktust vállalt fel létezése óta, amely pont ezeknek a befektetéseknek a környezetvédelmileg negatív hatásait ostorozta. (Gondolhatunk itt az exportorientált baloldali és konzervatív gazdaságpolitika összes „zászlóshajóira" az Auditól a Hankookig.) A két párt közötti szakpolitikai szakadék komoly elvi ellentétet tükröz, amely mögött egy régóta lappangó, a zöldekkel kapcsolatos félelem vagy előítélet is meghúzódik. A generációváltáson átesett szocialista prominensek által gyakran emlegetett „zöld ipar" valóban komoly kapcsolódási pont lehet a két párt között, de ennek megvalósítására kevés konkrét ötletet tudnak felmutatni az MSZP-ben. Ráadásul általánosságban a zöld ipar támogatásáról beszélni édeskevés, hiszen például csak a napelemgyártásban hallhatunk rendszeresen az új befektetések mellett csődbement próbálkozásokról. Mintha a szocialisták „legbelül” még mindig túl naivnak vagy idealistának  tartanák az LMP gazdaságpolitikájában rögzített környezetvédelmi feltételeket, és még nehezen tudnák elhitetni magukról, hogy ezért áldozatokra is képesek lennének.

A nyugdíjrendszer átalakítása

A nyugdíjrendszer átalakítása minden érintett ellenzéki párt számára az egyik legfontosabb kérdés. Nem csoda tehát, ha a zöldek is ebben a kérdéskörben indították idei népszavazási kezdeményezésüket. A gyakorlat szintjén ez a témakör a két ellenzéki párt közötti jelenlegi látszat-együttműködésre is tökéletes példa, hiszen hiába támogatták a nyilvánosság előtt a szocialisták az aláírásgyűjtést, tényleges támogatást sem ők, sem a szakszervezetek nem adtak az LMP-nek. A két párt üzenetei hasonlóak, és jelenleg a probléma annyira összetett, hogy egyik szereplő esetében sem lehet tudni pontosan, hogy mit képviselne a témában 2014-ben.

Mind az LMP, mind pedig az MSZP hangsúlyozza, hogy jogsértőnek tartja a nyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosítását, hiányolják a Fidesz által beígért egyénileg követhető számlarendszert és elutasítják a gyermektelenek hátrányos megkülönböztetését a későbbi járulékok mértékének kiszámításakor. Mindkét pártra jellemző, hogy a demográfiai problémák súlyával tisztában vannak, de a jelenlegi, a gyermekvállalás ösztönzésére szolgáló konzervatív technikákat elutasítják. A zöldek már 2010-es programjukban és aktuális nyilatkozataikban is sokat emlegetik a német rendszer előnyeit, a szocialisták terveiről pedig eddig az tudható, hogy a generációk közti szolidaritás fenntartása érdekében folyamatosan tolnák ki a nyugdíjba vonulás korhatárát. Mindkét ellenzéki párt esetében fontos pillér lenne a Fidesz által ellehetetlenített öngondoskodás ismételt megerősítése, akár az állam által kikényszerített előtakarékossági formában. Egyik párt esetében sem tudható, hogy a magánpénztári megtakarításokat honnan pótolnák, ha egyáltalán a választások után erre kísérletet tennének. 

A közszolgáltatások reformja

A zöldek és a szocialisták a jelenlegi gyakorlatból az oktatásban és az egészségügy átalakításában elsősorban az egyeztetést hiányolták, amelynek eredményeképpen zűrzavaros módon zajlik a fekvőbeteg-ellátó intézmények államosítása, a kórházi feladatok átszervezése, illetve a gyógyszer-finanszírozás átalakítása. Mindkét párt kiemeli, hogy az átszervezés és a tervezett modernizáció nem megvalósítható a források  drasztikus elvonásával. Az LMP szerint az aktuális reform után nőni fog a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége, hiszen valószínűleg többet kell majd utaznia a betegeknek az ellátásért. A szocialisták a témában nemrégiben megjelent vitairata szinte az összes, a rendszerváltás óta áhított célkitűzést felsorolja, az egészségügyben dolgozók jövedelmi viszonyainak megoldásától a szolgáltatások minőségének javításáig. Mindkét párt esetében nehéz megállapítani, hogy miből biztosítanák a rendszer átalakításához szükséges forrásokat, csak az tudható, hogy mi az a minimum, amelyből nem engednének.

A szocialisták esetében érdekes arányszám, hogy a magántőke jelenlétét 25 százalékban maximálnák a rendszerben, és a József Attila Alapítvány vitairatában a privatizáció csak a minőséggel kapcsolatos elvárásokban kerül elő. A zöldek választási programjában a magánbefektetések helyét elsősorban a technológiai fejlesztésben határozzák meg, másrészt a Fidesz aktuális gyakorlatát is sokszor a burkolt magánosítás próbálkozásainak tekintik, amely elsősorban a megyei ingatlanok korrupt átjátszását készíti elő. 

Az oktatási rendszer aktuális átalakítása kapcsán a két ellenzéki párt sok mindenben hasonló kritikát gyakorol: egyaránt tiltakoznak a tankötelezettség korhatárának leszállítása; a felsőoktatás központi támogatása és az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentése; az intézmények függetlenségének megnyirbálása vagy éppen a tankönyvpiac központosítása és a hallgatói szerződések mobilitást korlátozó rendelkezései ellen. A hangsúlyok azonban ebben a témakörben is máshol vannak.

A szocialisták szerint a közoktatásban az önkormányzatoknak kellene visszaadni  a középiskolák működtetésének jogát, de a rendszer finanszírozásából az államnak – az önállóság tiszteletben tartása mellett – nagyobb szerepet kellene vállalnia. A zöldek elsősorban a különböző típusú (etnikai és szociális) szegregáció felszámolását tartják a szektor-rehabilitáció legfontosabb kérdésének, bár ez a szocialisták számára is fontos célkitűzés. Mindkét oldal jelentős energiákat fordított az új Nemzeti Alaptanterv kritikájára, és egy valódi költségvetetési forrásokkal támogatott pedagógusi életpályamodell kidolgozását szorgalmazzák. Az eltérések ellenére talán az oktatáspolitikában és az egészségügyben a legtöbb az átfedés a két párt között, és annak ellenére, hogy a forráshiány megoldását sem az LMP se az MSZP nem tudná rövidtávon kezelni, az együttműködés talán ezeken a területeken lenne a leginkább konfliktusmentes.

Vidékfejlesztés

Amióta a Fidesz a társadalmi felzárkóztatás tekintetében is kiemelt ágazattá minősítette a mezőgazdaságot és elindította az oligarcha-gyanús ügyektől hangos állami földosztást, még fontosabbá vált, hogy az ellenzéki pártok milyen alternatívákat állítanak ezen a területen. A két párt koncepcionális ellentétei az elmúlt két évben itt komoly rivalizáláshoz vezettek. Egyrészt a szocialisták, ha burkoltan is, de sokszor irreálisnak minősítik a zöldek ragaszkodását a családi kisbirtokrendszer kialakításához. Így a két fél között eleve van egy jelentős vita arról, hogy a jelenlegi piaci körülmények között mi tekinthető életképesnek, illetve arról, hogy a folyamatosan emelkedő termékárak mellett mi az, ami hazánkban tartóssá teszi az ellátás biztonságát.

A zöldek részéről a koncepcionális eltérések mellett azért is kérdés itt az ellenzéki együttműködés, mert a szocialisták háttérországa nemcsak a tulajdonosi szerkezet tekintetében zavaros, hanem annak ellenére, hogy ez a terület adta a szocialista kormányok legnépszerűbb miniszterét, az EU-elvárások végrehajtása nem hagyott túl szép emlékeket a szektor szereplőiben. A szocialisták legfrissebb agrárprogramja elsősorban a piaci értékesítés lehetőségeinek megteremtésére és a minőségellenőrzésre koncentrál. Ebben a szakpolitikában is megjelennek a szocialisták számára fontos ökológiai preferenciák, elsősorban az aszályos időszakokra való felkészülés problémáinak megoldásában, ami akár a vízgazdálkodási forradalmat követelő zöldek számára is szimpatikus lehet. A struktúra átalakítása tekintetében az MSZP a kisgazdaságok életben tartását elsősorban a nagyüzemek támogatásán keresztül képzeli el, és komoly szellemi-politikai energiákat szentel az EU változó – hazánk szempontjából folyamatosan romló – támogatási rendszerének reformjára. 

Itt érdemes kiemelni, hogy az ellenzéki pártok szakpolitikai teljesítménye ritkán mutatott arra példát, hogy egy területen az LMP-hez hasonló kis párt szakpolitikusa tulajdonképpen az egész ellenzék szószólójává avanzsáljon. Ez történt Szabó Rebekával, aki szakmai alapú vitára kényszerítette Ángyán József témáért felelős egykori államtitkárt, aki manapság talán már nagyobb megértésre talál a zöldek soraiban, mint saját pártjában.

Az LMP, a hasonlóságok ellenére azért másképpen képzeli el a mezőgazdaság átalakítását, mint az MSZP. Kifejezetten elítélik az iparszerű, tömegcikkeket előállító élelmiszer-termelő berendezkedést. A támogatási rendszert úgy alakítanák át a táji adottságok figyelembevételével, hogy a helyi értékesítési lehetőségek támogatásával csökkentsék a vidék hátrányos helyzetét. Néha úgy tűnik, mintha az LMP szakpolitikai álláspontja az elvek szintjén közelebb állna a Fideszhez, mint a szocialistákhoz. Ezt támasztja alá az is, hogy az MSZP előszeretettel hallgat a GMO-ügyekben is, pedig az LMP számára a tiltás kiemelkedően fontos, normaszintű célkitűzés.

Közlekedés- és energiapolitika

A két párt közlekedéspolitikai elképzelései csak címszavakban egyeztethetőek össze. A szocialisták kormányzati gyakorlatuk tükrében az autópálya-építés erőltetésével, a tömegközlekedési reform halogatásával és a zöldek szerint elhibázott MÁV-privatizáció  végrehajtásával olyan közlekedéspolitikai képet alakítottak ki magukról, amellyel az LMP semmiben sem tud azonosulni. A szakpolitikai normák szintjén a legfontosabb különbség, hogy az MSZP a közlekedésre a mobilitás és a versenyképesség alapjaként tekint, az LMP viszont jelenlegi formájában olyan, tudatosan gerjesztett fogyasztási formát lát, amely a szennyezés egyik legfontosabb forrása, és amely ráadásul erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. A közlekedéspolitikai részletkérdésekben ugyan lehetnek eseti egyezések a két párt között - akár a dugódíj megítélésével, akár a vasúti szárnyvonalak megszüntetésével kapcsolatban -, de ezekre nehéz tartós szakpolitikai együttműködést felépíteni.

Az energiapolitikában a mezőgazdasági témákhoz hasonlóan az elmúlt két évben annyi a konfliktus, hogy az egyes programokban meghatározott célkitűzések összehasonlítása feleslegesnek tűnik. A szocialisták ebben a szakpolitikában is negatív nyomot hagyhattak a zöldekben, hiszen akár a széndioxid-kvótákkal kapcsolatos visszaélések (amely a panelprogram legyengítéséhez vezettek), akár a megújuló energiaforrások támogatásának minimalizálása kiváltotta az LMP tiltakozását.

Ennek a szakpolitikának a változásai azért is különlegesen fontosak az együttműködés szempontjából, mert a vörös-zöld nyugati koalíciós minták ezt a területet kiemelik a többi közül. Ezért sem lehet véletlen, hogy a szocialisták talán itt próbálták az LMP merev elutasítása mellett a legerősebb gesztusokat gyakorolni a zöldek felé.

Az aktualitások szintjén például láthatjuk, hogy a paksi bővítés kapcsán küzdenek a pályázatok és a források transzparenciájáért. Ráadásul a fukusimai katasztrófa után hazánkban is egyre többször mutatták ki a közvélemény-kutatások a társadalmi preferenciák megváltozását, így egy ideig az MSZP érzékelhetően kacérkodott korábbi atompárti álláspontjának felülvizsgálatával.

Az ilyen ügyekben érzékelhető csak igazán, hogy a szocialisták minimális „zöldülése" milyen nehéz úton vezet az LMP számára valóban értékelhető változásokhoz. Másrészt az MSZP-nek valószínűleg saját tagságával kell ilyen ügyekben konfrontálódnia ahhoz, hogy az LMP számára minimálisan elfogadható álláspontot alakítson ki.

Külpolitika

A szocialisták külpolitikai stratégiája rengeteg bírálatot kapott túlzott (feltételezett) szervilizmusa miatt, az LMP pedig eredetét tekintve talán a jobboldalnál is kritikusabb – bár jóval differenciáltabb – attitűddel rendelkezik akár az EU, akár az IMF működése tekintetében. Az elmúlt két évben viszont az a sajátos helyzet állt elő, hogy a demokratikus intézmények működését veszélyeztető kormányzati döntések elleni védelmet egy eszköztelenné tett ellenzék nem tudta megakadályozni, s az általuk is hangoztatott fenntartások jelentős részét csak a zöldek által aktívan bírált uniós intézmények és nemzetközi pénzügyi szervezetek tudták hatékonyan képviselni. Az LMP e sajátos helyzet miatt gyakran visszavett a nyilvánosság előtt kritikája éléből.

A két párt közötti különbségeket az EU fiskális paktumához való viszony tökéletesen illusztrálja. A szocialisták azért támogatták a gazdasági mentőcsomagot, mert nem érezték, hogy az érdemben korlátozta volna hazánk szuverenitását. Az LMP egyrészt azért tartózkodott a szavazáson, mert alapvetően elhibázottnak tartja az EU gazdaságpolitikáját, valamint feltételezte, hogy a régi és új tagországok közötti különbségek az egyezség miatt növekedni fognak.

A legérdekesebb ellentét a zöldek és a szocialisták között az, hogy az LMP rendszeresen pont annak az Európai Bizottságnak a legitimitását támadja a legintenzívebben, amelynek tartós figyelme nélkül ma több fontos kérdésben nem lehetett volna kikényszeríteni a demokratikus normák védelmét. A Bizottság kompetenciája természetesen mindig joggal bírálható, de az elmúlt 40-50 év intézményi fejlődése pont a tagállamok feletti kontroll miatt épített fel egy olyan szupranacionális intézményt, amely többek között a zöldek számára fontos környezetvédelmi politikát is el tudta fogadtatni a tagországokkal. Kétségtelen, hogy az MSZP Európa-képe és a zöldek számára is fontos értékek védelme a még többségében nyugathoz kötődő, de EU-ellenességre egyre inkább fogékony magyar választókat is megosztja.

Szociális érzékenység és korrupciómentesség

 Az elmúlt évben a két ellenzéki párt a szociális problémára adott válaszaival próbálta megszólítani az egyre inkább passzivitásba vonuló választókat. Kérdés, hogy az MSZP a pártszakadás után (láthatóan főként Kelet-Magyarországra és a leszakadókra koncentrálva) mennyire tud hiteles képet kialakítani a szociális érzékenység frontján, de láthatóan energiái jelentős részét erre a feladatra koncentrálja. Az LMP az elmúlt években egyértelműen beszállt a szociális szavazatokért folytatott harcba, és valószínűleg a szocialisták „álbaloldaliságának” szajkózása is pont ezt a képet próbálja erősíteni a pártról. Az LMP-t hiába bírálják országos hálójának hiánya miatt, a zöldek nagyon sok energiát szenteltek kommunitárius céljaik gyakorlati megvalósítására, még akkor is, ha eddig ennek eredményei a közvélemény-kutatási adatokban alig érzékelhetők.

A szociális ügyek mellett a leginkább megkülönböztető kép a két pártról a korrupcióellenességben tapasztalható. Az LMP nemcsak transzparens kampányszámlával jutott be a parlamentbe, hanem jelenleg, az MSZP-vel szemben egy oligarcha-mentes háttérország képét mutatja  magáról.

A távolságtartás kockázata

A szocialisták és a zöldek közötti szakpolitikai különbségek azt mutatják, hogy más társadalmi és gazdasági konfliktusokat vállalnának fel, és csak részben egyező képük alakult ki a hazai és nemzetközi realitásokról. Az elmúlt évek próbálkozásai egy demokratikus minimum meghatározására nem voltak alkalmasak arra, hogy ezt a távolságot áthidalják. A két párt közti különbség kettős természetű. Egyrészt erős hasonlóság érezhető a demokratikus intézményrendszer lerombolásának és a fideszes társadalompolitika veszélyeinek megítélésében. A másik, szakpolitikailag jelentősebb ellentét ugyancsak normaszintű, még akkor is, ha zöldek előszeretettel állítják az ökopolitikáról, hogy az „több mint ideológia”. Az LMP szinte minden problémát rendszerkritikusan lát, és eszerint is használja legfontosabb fogalmait, kulcsszavait. Az MSZP pedig pont ennek az intenzív rendszerkritikának teremtette meg korábbi kormányzásával egy sajátos valóságát. A szocialisták ráadásul egy új szociáldemokrata programmal is adósak, amely tisztázná az állam és a piac szerepét, valamint a gazdasági és társadalmi válság megoldásának baloldali receptjét. Az MSZP erőltetett bezöldülése önmagában nem pótolja a szakpolitikailag is hiteles baloldali alternatívát.

Az ellenzéki alternatívák a választások előtt két évvel, a sértett távolságtartás mellett természetesen nem állnak össze automatikusan egymásra rímelő programmá. 2013 végéig valószínűleg mindkét párt elkészíti saját választási programját, és kiderülhet az is, hogy a zöldek profitáltak-e makacs távolságtartásukból, illetve az MSZP valóban képes volt-e a megújulásra. A frontvonalak azért nem mozdulnak, mert a feleknek mindig mintha a másikat kellene hitelesítenie ahhoz, hogy képesek legyen összedolgozni: az LMP-nek legitimálnia azt, hogy a szocialisták megváltoztak; az MSZP-nek azt, hogy a progresszív zöld gondolat alkalmas a kormányzásra. Természetesen a két egymástól független politikai közösség erre alkalmatlan, de önmagában az is egy politikai abszurd, hogy az összefogást rendszeresen az önállóság elvesztéseként értelmezik a nyilvánosságban.

A közös szakpolitikai gondolkodás fontosságát erősíti, hogy amennyiben valamilyen csoda hatására az ellenzéki együttműködés mégis létrejönne, olyan konkrét célkitűzésekkel kellene előállnia, amely valóban számon kérhető és nem módosítható a későbbiekben rövid távú érdekek alapján. Egy esetleges kormányváltás legnagyobb kockázata abban rejlik, hogy az ellenzék éppen úgy jut lehetőséghez, ahogy 2010-ben a Fidesz, azaz nincsenek konkrét elképzelései arról, mit és hogyan valósítson meg. Pláne akkor, ha közösen kell kormányoznia.


|

Téves információt közöltünk? Elírást talált? Ön másképpen tudja?
Írjon kommentárt!
Összes komment(1)
Azt nehezen tudom elképzelni, hogy az MSZP és az LMP hosszútávon együtt tudjon kormányozni, de ki kéne egyezni egy minimumban. Vissza kéne állítani a demokratikus intézményeket; Meg kéne teremteni az ellensúlyok rendszerét; Meg kéne akadályozni, hogy 2/3 birtokában egy párt bevásárlólistát tudjon csinálni az alkotmányból. (Vagy népszavazással, vagy két egymást követő parlament jóváhagyásával lehessen alkotmányt módosítani!) Aztán, ha nem tudnak tovább együtt kormányozni, írjanak ki új szabad választásokat!
#54
nagyontamas
39.2   
4  
2  
0  
0  

Adósságnyomás-mérő

Social

  • RSS feed
  • Twitter
  • Youtube
  • Deicio.us
  • Tumblr
  • iwiw
  • Facebook

Ajánljon hírt

Hiányzik egy téma? Tud arról, amiről mi még nem? Hallott valami érdekeset? Ajánljon nekünk linket!

Hírlevél

Ne aggódj, nem küldünk spam mailt!

Belépés az oldalra vagy regisztráció close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is beléphetsz a Ténytár oldalra::
…vagy egyenesen nálunk



Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció az oldalra vagy close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is regisztrálhatsz a Ténytár oldalra::
…vagy regisztrálj egyenesen nálunk
Felhasználói adatok
Hírlevelek
Melyik hírlevélre szeretnél feliratkozni?
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Ajánljon hírt close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Hibajavítás küldése close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA