Matolcsy birodalom építése – az ellentmondások fellegvára

2015. december 15. 08:22 – Ténytár
|

2012 végén már biztosra volt vehető, hogy Simor András távozni fog a jegybankból mandátumának lejártával, hiszen a kormány és a jegybankelnök kapcsolata finom szóval sem volt felhőtlen: Elég csak arra gondolni, amikor Orbán Viktor 2010-ben offshore-lovagnak titulálta a jegybak vezetőjét.

Miután egyértelművé vált, hogy a jegybank elnök távozni fog, két kérdés maradt csak tisztázatlan: ki lesz a központi bank következője vezetője, és milyen monetáris politikai irányt fog meghatározni? Mivel a gazdasági helyzet koránt sem volt kedvező 2012 végén – a Fidesz lépései nem jöttek be, a kormány megszorításokra kényszerült, ráadásul ismét recesszióba zuhant a gazdasági teljesítmény -, egy akkor megírt elemzésünkben attól tartottunk, hogyha már a fiskális politika útján nem sikerült beindítani a gazdasági növekedést, akkor egy Fidesz által kijelölt vezető majd a monetáris politika eszköztárát fogja felhasználni arra, hogy a kormánnyal összedolgozva fellendítse a magyar gazdaságot. 

Az úgynevezett nem-konvencionális eszközök felelőtlen alkalmazása pedig nagyobb kárt tudott volna, mint az unortodox gazdaságpolitika. Szerencsére a jegybank az elnökváltást követően nem nyúlt túl radikális eszközökhöz még annak ellenére sem, hogy az a Matolcsy György lett a jegybank elnök, aki előtte nemzetgazdasági miniszterként többször is borzolta a kedélyeket kapkodó döntéseivel és nyilatkozataival. Az elmúlt két és fél év viszont így sem volt sima, és a jegybank számos furcsának és kevésbé furcsának mondható lépést húzott meg. 

A radikális lépések elmaradtak

2013 márciusában, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy Matolcsy György váltja Simor András jegybankelnököt, sokan megijedhettek attól, hogy mi várható a monetáris politika területén ismerve tevékenységét nemzetgazdasági miniszterként. Szerencsére az olyan várt radikális lépések, mint például a mennyiségi lazítás (az a QE-program, amit a FED és az EKB is alkalmazott/alkalmaz) mind ez ideáig elmaradtak, ráadásul mind a nemzetközi pénzügyi hangulat, mind pedig a hazai gazdasági környezet javult már 2013 első félében, így a pénzpiaci szereplők sem voltak már annyira feszültek.

Matolcsy elnöksége alatt tovább folytatódott az a laza monetáris politika, ami még 2012 augusztusában indult meg a jegybanki alapkamat csökkentésével, a kamatcsökkentésnek pedig sem a pénzpiaci környezet, sem az infláció nem szabott gátat: előbbiről már ejtettünk szót, míg az árszínvonal változása jócskán a várakozások alatt maradt elsődleges a hatósági energiai árak (rezsicsökkentés) csökkenésének köszönhetően. Azzal, hogy a kormány a rezsicsökkentéssel mesterségesen alacsony szintre lökte az inflációt (elsődlegesen nem ez volt a céljuk), teret adott a jegybanknak, hogy a kedvező inflációs környezetben még alacsonyabb szintre vigye az alapkamatot. Emellett az MNB újabb eszközöket is bejelentett, de ezek sem tartoznak a radikális intézkedések közé:

  • A jegybanki kommunikációt összehangolták és olyan előre tekintő kommunikációt alkalmaztak, amelyből a piac következtethet a kamatpályára és a várható lépésekre. Ez az úgynevezett Forward Guidance. Az elmúlt hónapokban ennek keretében többször is utalást tettek arra, hogy a kamatemelés csak később várható, és idővel a piac is elfogadta ezt.
  • Bejelentették az NHP-t (Növekedési Hitelprogram), amellyel a vállalati hitelpiacot akarták ösztönözni kedvező kamatozású hiteleken keresztül. Kiegészülve a Piaci Hitelprogrammal, és az önfinanszírozási programmal a jegybank nem titkolt célja volt a hosszú távú hozamok leszorítása, csökkentve a kkv-k hitelköltségét, mivel az alapkamat csökkentésével több százalékpontos csökkentést már nem lehetett elérni ebben a szegmensben.

A PHP-ra (Piaci Hitelprogram) viszont már azért van szükség, mert annak ellenére, hogy a jegybank közel kétezer milliárd forintot kiszórt a többször is meghosszabbított NHP-program keretein belül, a program koránt sem  nevezhető sikeresnek, hiszen a közel kétezer milliárdos ösztönző ellenére is csak azt tudta elérni a jegybank, hogy a vállalati hitelállomány csökkenése csak lassuljon.

Mindeközben pedig a jegybanki alapkamat is olyan alacsony szintre került (1,35 százalék), hogy a további csökkentés révén már könnyen eljuthatnánk arra a szintre, ahol a jegybank tényleg csak olyan radikális eszközök bevezetésével tudná ösztönözni a gazdaságot, amelyeket csak különleges időkben érdemes használni, ráadásul akkor is csak körültekintően (például pénzügyi turbulencia, likviditáshiány, és magas banki forrásköltségek mellett). Szerencsére eddig úgy fest, hogy radikális eszközökre nem lesz szükség, mivel Magyarországon nincs likviditási probléma.

Gumicsont a sajtónak

A száraz közgazdasági dolgok mellett a sajtó számára talán érdekesebb és könnyebben eladható történet volt Matolcsy György új hóbortja: a jegybankhoz köthető Pallas Athéné Domus Animae Alapítványon keresztül furcsa vásárlásokba kezdett a bank vezetése.

Az Alapítványt 250 milliárd forinttal pumpálták fel, és amellett hogy ennek jelentős hányadát oktatási célokra akarnak fordítani, több nagyobb ingatlan és műkincsvásárlással is borzolták a kedélyeket. Leginkább azért érdemes erről beszélni, mert a jegybanki alapítványok kvázi közpénzeket használnak fel ellenőrizetlenül. Hiába van ugyanis a jegybanknak felügyelőbizottsága, az egy jobbikost leszámítva Fidesz küldöttekből állt össze (a Fidesz frakció nem támogatta sem az MSZP, sem az LMP jelöltjét, így a két ellenzéki párt nem delegálhatott tagot a felügyelőbizottságba).

Honnan van a jegybanknak ennyi pénze Alapítványokra? A kérdésre a válasz nagyon egyszerű: az MNB az elmúlt években jelentős nyereséget tudott elérni a forint drasztikus leértékelődésének köszönhetően: a jegybank devizatartalék adott részét jóval a bekerülési érték felett tudják átváltani, így a jegybank hatalmas árfolyamnyereségre tett szert az elmúlt években.

Érdemes kiemelni, hogy a jegybank a laza monetáris politikával (csökkenő kamatpálya) kiemelt szerepet játszott a forint leértékelődésében, a hazai fizetőeszköz árfolyamsávja körülbelül 20 forinttal tolódott el az euróhoz képest ennek köszönhetően.

Annak ellenére, hogy a Fidesz tagadja, hogy az MNB közpénzeket használ fel ellenőrizetlenül, az igazság az, hogy hosszú távon mindenképpen közpénzként kell elszámolni a jegybanki nyereséggel, mivel a jövőben előfordulhat (ahogy a múltban is előfordult), hogy a központi bank veszteséget fog termelni, ha pedig nincs elég céltartalék (amit a korábbi nyereségből halmoznak fel), akkor a költségvetésnek kell finanszíroznia a veszteséget, ami már egyértelműen közpénznek minősül. Apropó költségvetés. Az alapítványokkal kapcsolatban még egy furcsaságot érdemes kiemelni: vagyonuk egy részét (körülbelül 50 milliárd forintot) államkötvényben tartják, ami akár ki is meríthetné a tiltott állami finanszírozás fogalmát. Csakhogy jogilag az MNB-től le vannak választva az alapítványok, így hiába a jegybank pénzét költik, közvetlenül nem az MNB vásárol állampapírokat (ráadásul az Alapítványok élén jegybanki vezetők állnak, így nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy még a látszatra sem adtak).

A felelőtlen költekezés mellett már csak azért sem szabad elmenni, mert az árfolyamnyereség olyan realizált eredménynek számít, amellyel az államadósságot csökkenteni lehet. A befizetés elmaradása és a költekezés viszont azt jelenti, hogy az államadósság csökkentésnél az MNB vezetése fontosabbnak tartja luxusingatlanok és műkincsek megvásárlását, még annak ellenére is, hogy korábban maga Matolcsy György hirdetett háborút az államadósság ellen. 

Kép forrása: Index.hu/MNB

Matolcsy birodalma, útban az egyszintű bankrendszer irányába?

Bár nagyon érdekesnek tűnik, hogy Matolcsy birodalomépítési stratégiájában milyen szerepet játszik különböző ingatlanok megvásárlása, valójában sokkal érdekesebb, hogy a jegybank nemcsak az ingatlanpiacon vált meghatározó szereplővé, hanem a pénzpiacon is. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a magyar állam megvásárolta az MKB bankot, és közvetlen tulajdonosává az MNB vált a bajor többségi tulajdonosi kör kivonulása után. Az MKB vezetőjének Matolcsy György közvetlen bizalmasát, korábbi alelnökét, Balogh Ádámot nevezte ki, még nagyobb ellenőrzést gyakorolva a bank felett. Az utóbbi hetekben a sajtóban többször is cikkeztek arról, hogy az MNB eladja a bankot (a korábbi tervek is arról szóltak, hogy a sikeres szanálási folyamatot követően a jegybank megválna az MKB Bankban szerzett tulajdonrészétől, lehetséges vásárlók között pedig felmerült az OTP Bank is), Matolcsy György pedig külföldön is turnézott, hogy lehetséges befektetőket szerezzen. Fontos kérdés, hogy mi lesz akkor, hogyha egy esetleges tranzakció révén külföldi szereplőknek adnák el a bankot, mivel a terv könnyen szembe mehet Orbán Viktor törekvésével, hogy a magyar tulajdonhányad minél nagyobb legyen a hazai bankszektorban – a magyar tulajdonhányad azután lépte át az 50 százalékos határt, miután a magyar állam megvásárolta az MKB és Budapest Bankot. 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2013 őszén a PSZÁF-ot integrálták az MNB-be, még nagyobb hatalmat adva Matolcsy Györgynek. A felügyelet integrálása sok szempontból logikusnak tűnhet, hiszen Nyugat-Európában is számos országban ment végbe olyan sikeres egyesítés, aminek köszönhetően a felügyeleti funkciók tovább erősödtek. A hazai felügyeletbe vetett hitet viszont némileg megrengette az év elején kirobbant brókerbotrányok. A pénzügyi csalások közül a Quaestor-ügyet érdemes kiemelni, mivel a cégcsoport kötvénykibocsátó részlege úgy tudott kibocsátani több mint 100 milliárd forint értékben fiktív könyveket, hogy az egyáltalán nem tűnt fel az MNB-nek. 

Egy másik fontos ügylet, ami a pénzpiachoz kapcsolódik az elmúlt hetekben zajlott le: az MNB megvásárolta a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT), és a jegybankelnök itt sem késlekedett, ha vezetőcseréről van szó, a tőzsde élére szintén egyik bizalmi emberét nevezte ki. A jegybank közleménye alapján a vásárlással az volt a céljuk, hogy fejlesszék a hazai értékpapírpiac infrastruktúráját, garantálják a tőkepiac  megfelelő szabályozását, új partnereket keressenek külföldön, valamint a hazai szereplők számára is vonzóvá tegyék az értéktőzsdét. Csakhogy a most bemutatott vásárlásokkal eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol számos ellentmondás fedezhető fel Matolcsy György mostani és korábbi döntései között, valamint a MNB pénzpiaci politikájában:

  • Például nemzetgazdasági miniszterként a jegybankelnök nem volt a bankok nagy barátja, hozzá köthető a bankadó és a tranzakciós adó bevezetése is. Jegybankelnökként is inkább a kormány mellett állt ki mindaddig, amíg a magyar állam egyre nagyobb részt ki nem hasított a pénzpiacból – gyakorlatilag kivéreztettek pár bankot, a külföldi tulajdonosok végül beadták a derekukat, és eladták a leánybankokat a magyar államnak. Ezután már a magyar államnak sem érdeke a minél nagyobb bankadó fenntartása, így talán nem véletlen, hogy az EBRD-vel kötött megállapodás során megegyeztek a bankadó csökkentéséről. Utóbbi döntését már a legnagyobb pénzpiaci szereplők is úgy értékelik, hogy a kormány akár kész felhagyni a korábbi háborús retorikájával a bankokkal szemben, bár a szigorú szabályozói és alacsony kamatkörnyezet mint a bankok gyakorlatilag továbbra is csak vegetálnak. 

Ha már bankok, további ellentmondás figyelhető meg a jegybank stratégiájában: a korábban említett ösztönző programokon keresztül a jegybank a hitelkínálatot szerette volna növelni, azonban ezidőtájt számos olyan nem-konvencionális eszközt is bevetett, ami éppen ellenkező irányba terelte a dolgokat. A kéthetes kötvényt felváltotta a kéthetes betét, ráadásul a jegybank a kereskedelmi bankok számára olyan kedvező kamat-swap ügyleteket nyújtott, ahol forrásköltségüknél 150 bázisponttal magasabb kockázatmentes befektetéshez jutottak. Ezzel a bankrendszert gyakorlatilag arra ösztönözték, hogy hosszú lejáratú államkötvényeket vásároljanak, ahelyett, hogy további hiteleket helyezzenek ki – ez pedig teljesen szembe megy az NHP-program célkitűzésével. 

Kép forrása: portfolio.hu

2013 óta jelentősen nőtt a bankrendszer kezében lévő állampapír-állomány, miközben jól láthatóan a vállalati hitelezés tovább csökkent. A bankok szerepe ezzel egy időben sokat egyszerűsödött, hiszen két oldalról is meg van kötve a kezük: az állam különböző eszközökkel büntetett, miközben a jegybank elsősorban arra ösztönzi őket, hogy államkötvénybe fektessék a pénzüket – az intézkedések többsége ráadásul mind Matolcsy Györgyhöz köthető. A hazai kereskedelmi bankok tulajdonképpen egyszerű „ügynök” szintre zsugorodtak le, miközben az MNB szerepe jól láthatóan megnőtt, hiszen minden területen jelen vannak, és minél nagyobb befolyást próbálnak gyakorolni a piacra. Az ilyen szintű centralizációval viszont az a probléma, hogy se nem befektető barát, se nem kedvező folyamat a gazdasági környezet szempontjából, mivel hosszú távon a kockázatosabb projektek megvalósítására egyre nehezebb lesz finanszírozót találni, kivéve, ha meg nem jelenik az állami kontroll itt is. Ráadásul hiába hozott fel számos érvet a jegybank a BÉT megvásárlása mellett, még így sem egyértelmű, hogyan tudja a jegybank felvirágoztatni a hazai tőzsdét.

  • Tény, hogy a BÉT forgalma jelentősen csökkent a válság óta, de ebben az is szerepet játszott, hogy a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása után egy fontos szereplő esett ki a piacról. Ebben pedig annak a Matolcsy Györgynek is szerepe volt, aki most rátette a kezét a BÉT-re, annak érdekében, hogy „felvirágoztassa”. Már amennyiben van értelme felvirágoztatni, hiszen a BÉT mégis csak egy kis közép-európai ország felzárkózó ország tőzsdéje, és emiatt nem véletlenül nem népszerű a nagyobb befektetők körében. Fejlett infrastruktúra ide, vagy oda. A négy nagy bluechipet (OTP, MOL, Richer, Telekom) leszámítva gyakorlatilag nincs is olyan szereplője, amelyre külföldről odafigyelnének. 
  • A már korábban felsorolt intézkedések miatt a háztartások kezében lévő állakötvény-állomány jelentősen emelkedett, a banki betétetek és egyéb befektetések kárára. A kockázatkedvelő befektetők körében pedig a befektetési jegyek váltak egyre népszerűbbé ez elmúlt években. 

Kép forrása: Portfolio.hu

A jegybank részéről a következő hónapokban ráadásul további olyan nem konvencionális lépések várhatóak, amelyek még nagyobb nyomást gyakorolnak a bankszektorra:

  • A kéthetes betét 1000 milliárd forintra csökkentett keretének további csökkentése, vagy teljes eltörlése
  • További olyan eszközök, amelyek a banki eszközöket az állampapírpiacra terelik (például tőke és likviditási követlemények)
  • A piactól eltérő kamatswapok alkalmazása, ahol a kereskedelmi bankok pozitív diszkriminációban részesülnek.

A jegybanknak az a célja a lazább monetáris kondíciókkal, hogy a hosszabb hozamok további csökkentésével élénkítse a gazdaságot, csakhogy a már említett ellentmondások miatt könnyen visszaüthet a folyamat, hiszen azáltal, hogy bankok nincsenek igazán ösztönözve a hitelkínálat növelésére, még tovább zsugorodhat a hitelezés, és a magánberuházások sem a kívánt ütemben fognak megvalósulni.

Az EKB könnyen keresztbe tehet Matolcsyék önfinanszírozási programjának, ha bevezetnék azt a szabályt, amely előírná, hogy a bankok saját tőkéjük maximum 25 százalékában birtokolhatnának kitettséget saját államuk irányába. Magyarországon ez a határ 200 százalék, és a magyar államadósság 26 százaléka a hazai hitelintézetek kezében van. 

Az eddigi ellentmondásokból és stratégiai lépésekből számunkra nagyon úgy tűnik, hogy Matolcsy György az MNB élén egy olyan birodalmat épít fel, ahol a jegybanknak a gazdaság minden területén egyre nagyobb hatalmat gyakorol a kereskedelmi bankok és más szereplők kárára. Bár úgy tűnik, hogy a kormány és a bankok közötti feszültség enyhül, sőt a bankadó csökkentésével az ellenségeskedés is véget érhet, a jegybank lépései inkább egy korszakot vetítünk előre, ahol ha nincs is háború a bankokkal, inkább egyfajta megtűrt szereplőnek számítanak, lecsupaszított szerepkörben. Emellett a jegybank már ott van az oktatásban (Kecskeméten az alapítványain keresztül saját egyetemet készítenek elő, és Budapesten már a Bálnára is kivetették a hálójukat), birtokában van a Budapesti Értéktőzsde, és a pénzpiac felügyeleti funkcióit is teljes egészében ellátja. 

Ha össze szeretnénk foglalni gondolatainkat, akkor a jegybank manapság már egy olyan szuperbankra hasolít, amely a gazdaság minden területén ott akar lenni, és bele akar szólni a dolgok menetébe. Az ilyen fokú centralizáció idővel viszont könnyen visszaüthet, ahogy arra már elemzésünkben többször is utaltunk. 


|

Téves információt közöltünk? Elírást talált? Ön másképpen tudja?

Adósságnyomás-mérő

Social

  • RSS feed
  • Twitter
  • Youtube
  • Deicio.us
  • Tumblr
  • iwiw
  • Facebook

Ajánljon hírt

Hiányzik egy téma? Tud arról, amiről mi még nem? Hallott valami érdekeset? Ajánljon nekünk linket!

Hírlevél

Ne aggódj, nem küldünk spam mailt!

Belépés az oldalra vagy regisztráció close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is beléphetsz a Ténytár oldalra::
…vagy egyenesen nálunk



Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció az oldalra vagy close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is regisztrálhatsz a Ténytár oldalra::
…vagy regisztrálj egyenesen nálunk
Felhasználói adatok
Hírlevelek
Melyik hírlevélre szeretnél feliratkozni?
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Ajánljon hírt close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Hibajavítás küldése close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA