A kiegyenlített pártverseny korlátozása

2012. szeptember 25. 09:28 – Ténytár
|

A 2010-ben kétharmados többséget szerző kormánypártok alkotmányozó többségüket minden különösebb teketória nélkül használják arra (is), hogy a következő választásokon a lehető legrosszabb helyzetbe hozzák versenytársaikat

Az előzetes regisztráció bevezetése, az önkormányzati és az országgyűlési választási rendszer, a törvényhozó hatalmi ágra vonatkozó szabályok megváltoztatása, valamint a médiatér és a médiaszabályozás átalakítása mind-mind - legalábbis rövidtávon - a jelenleg hatalomban lévő kormányzati erők érdekét szolgálja. Az persze már más kérdés, hogy hosszú távon egyáltalán nem biztos, hogy ez így is marad, 2014 ugyanis nagyon közel van.

2010-es önkormányzati választási rendszer

A kiegyenlített pártverseny első korlátozására a 2010-es önkormányzati választási törvényekben került sor. Az új szabályozás két irányban erősítette a nagyobb pártokat: egyrészt kisebb mértékben szigorította a jelöltállítás szabályait, másrészt lerövidítette a szükséges ajánlások összegyűjtésére rendelkezésre álló időt. Ezzel egyértelműen a nagyobb pártokat „hozta helyzetbe”, hiszen azok rendelkeztek olyan humáerőforrással és infrastruktúrával, amelyek könnyebben tudtak eleget tenni a megnehezített feltételeknek. 

A jelöltállítás mellett az új törvény a 10 000 lakosnál népesebb településeken erősítette a győztes mindent visz" logikáját. 1994 és 2010 között a képviselő-testületek tagjainak 60 százalékát az egyfordulós választási rendszerben a választókerületekben a legtöbb szavazatot elért képviselők jelentették, és a mandátumok 40 százalékát a vesztes pártok között osztották szét a kompenzációs listákon. Ez korlátozta a győztesek befolyását. A 2010-es rendszer „kis mértékben” változtatott ezen az arányszámon: a választókerületekben immáron nem a képviselői helyek 60, hanem 75 százalékát osztották szét, a kompenzációs lista pedig csak 25 százalékban korrigálta ezt az eredményt. Ez a látszólag kis változás ahhoz vezetett, hogy ha két párt között a leadott szavazatokban alig pár százalékos különbség volt, a győztes így is biztos többséget szerzett a testületekben, bármilyen kicsi is volt a győzelmi arány. Ennek a szabályozásnak a legnagyobb nyertesei a választásokat megnyerő kormánypártok voltak, legnagyobb kárvallottjai pedig a kisebb pártok, a Jobbik és az LMP, amelyek a rájuk leadott szavazatokhoz képest csak jóval kevesebb helyhatósági mandátumot szereztek. 

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az elmúlt két év közigazgatási változtatásai során az önkormányzatok legfontosabb feladatait átvette az állam, akkor láthatjuk, hogy a korábban helyi - immáron azonban országos - ügyek (ilyen például a köznevelés és a kórházak) intézéséből még a megnehezített feltételek mellett mandátumot szerző ellenzéket is teljesen ki akarta szorítani a kormányzat. 

Médiatér és a médiaszabályozás átalakítása 

A kormánypárti többség a médiaszabályozás 2010-es átalakításával a pártversenyt közvetetten korlátozó normákat alkotott meg. Így például az új szabályozás eredményeként az ellenzéket kizárták a médiaigazgatásból: egyrészt azzal, hogy az új médiahatóság (a Nemzeti Média és HÍrközlési Hatóság) elnökét a miniszterelnök nevezte ki 9 évre, másrészt azzal, hogy a médiaigazgatás központi szervébe, a Médiatanácsba csak a kormánypártok által delegált tagokat választottak. Ráadásul ezt a Hatóságot az Alkotmány módosításával, majd az Alaptörvény elfogadásával jelentősen meg is erősítették, így annak elnöke jogalkotási (rendeletalkotási) hatásköröket is kapott. 

A pártversenyt korlátozó szabályozási elemek azonban nem zárultak le az igazgatásból való kiszorítósdival: az új közmédiumok hírszerkesztését is centralizálták. Ez azt jelenti, hogy a hírek beszerzése, illetve az azokkal kapcsolatos cikkek előkészítése egy helyen zajlik, habár azt mind a közszolgálati rádiócsatornákon, valamint a közszolgálati TV-műsorokban is láthatjuk és hallhatjuk.

A fentieken túl a szabályozás állandó módosításával folyamatosan hátrányos helyzetbe hozták a kormánypártok számára kevéssé szimpatikus médiát. E körben elég, ha a Klubrádióval kapcsolatos „lex”-ekre gondolunk, amelyekben apró módosításokkal megpróbálták ellehetetleníteni ezt a rádiót.  

Választási rendszer

A magyar választási törvény kezdetektől fogva sokkal inkább kedvezett a nagy pártoknak, mint a régióban általában elterjedt ún. arányos választási rendszerek. Ez jelentős mértékben hozzájárult az MSZP-Fidesz váltógazdaság kialakulásához, egyúttal a kis pártok parlamentből való fokozatos kiszorulásához. A Fidesz új választási rendszere a 2010 előtti rendszert nemhogy visszahozni szeretné, de egyúttal be is akarja betonozni.

2014-ben választójogot kapnak a határon túliak, kisebb lesz a parlament és növekedni fog az egyéni mandátumok aránya az országgyűlés mandátumaiban. A retorikával szemben ez nem a rendszer arányosítása, hanem ellenkezőleg, a többségi elem súlyának erősítése. Az tervezett választási rendszer jelentősen jutalmazza a legerősebb pártot és adott esetben akkor is győzelemre segítheti, ha az ellenzék sokkal erősebb nála. Ha például 1998-ban az új rendszer lett volna érvényben, akkor (feltételezve, hogy a választók az eltérő szabályok ismeretében ugyanúgy szavaztak volna, ami ugyan nem valószínű, de érdekes gondolatkísérlet), akkor az MSZP-SZDSZ koalíció nemhogy nem vesztette volna el a választást, hanem az MSZP a maga nem egész 33 százalékával abszolút többséget szerzett volna. 

Az új rendszer - az eddigi szigorú szabályozáson túl is - jelentősen nehezíti a jelöltállítást, gyakorlatilag garantálva, hogy az elmúlt húsz évhez hasonlóan a következő évtizedekben is gyakorlatilag esélytelenek legyen az új erők, hiszen 2010 előtt mindössze egyszer sikerült új pártnak bejutnia az országgyűlésbe. 

Két elem van, amely valóban az arányosabb képviseletet erősíti. Az egyik, hogy területi listák helyett csak országos lista lesz, ami a kis pártoknak nagyobb képviseletet biztosít. A másik elem, hogy marad a kompenzációs lista. Bár ez látszólag kedvez a rendszer által amúgy mostohán kezelt kis pártoknak, a kép mégis összetettebb ennél: a második forduló eltörlése miatt a kis pártok jelöltjeire voksolni kidobott szavazat. 

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Fidesz nem legyőzhető, de azt igen, hogy sokkal nehezebben: mivel messze a legerősebb párt, az új rendszer alapján nem elég, ha az ellenzék összes pártjainak összeadott eredménye erősebb a Fideszénél.

Előzetes regisztráció

Orbán Viktor 2012. július 27-én jelentette be a Kossuth Rádióban, hogy a kormány bevezeti az előzetes regisztráció intézményét Magyarországon. A bejelentés alaposan felkavarta a nyári politikai uborkaszezont, szakértők, köztük mi is, komoly kritikával illették a kormányfő javaslatát. A külső kritikai hangok mellé ráadásul belső ellenvélemények is csatlakoztak, így bennünk is felmerült, hogy a Fidesz-KDNP végül kifarol a bevezetés elől. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy mint a fontos kérdésekben általában, a végső szó ezúttal is Orbán Viktoré lesz. 

A több, mint egy hónapos „bizonytalanságot” szüntette meg Lázár János szeptember 6-án, amikor bejelentette, hogy személyesen nyújtja be a regisztrációról szóló törvényjavaslatot -  a már jól bevált - egyéni képviselői indítvány formájában. Annek ellenére, hogy továbbra sem szól semmilyen valós érv az új rendszer bevezetése mellett. Ezzel szemben azok az érvek, amelyeket a kormánypárti politikusok hangsúlyoznak egész egyszerűen nem igazak. Nem erősíti a demokráciát és nem is olcsóbb, nem egyszerűbb, cserébe viszont komoly alkotmányos aggályok merülnek fel vele kapcsolatban.

Ráadásul előregisztráció lesz az előzetes regisztrációhoz. Elsőként kapunk egy levelet a meglévő, egyébként teljes(!) választói névjegyzékből, majd válaszlevélben kell jeleznünk a szándékunkat, és csak ezt követően tudunk regisztrálni. Így előállítanak egy olyan listát, amely nem lesz más, mint egy „csökkentett" választói címjegyzék! 

A törvényjavaslat mellé Lázár egy Alaptörvény módosítást is benyújtott. Ennek célja, hogy az Alkotmánybíróság az előzetes normakontroll során (amire több kormánypárti politikus is ígéretet tett) ne tudja elkaszálni. A módosítás rendelkezne arról is, hogy az országos népszavazás akkor érvényes, ha a választásra jogosult – vagyis a névjegyzékbe feliratkozott – polgárok több mint fele érvényesen szavazott. (Az Alaptörvény jelenleg úgy rendelkezik, hogy az összes választópolgár több mint felének részvétele szükséges a népszavazás érvényességéhez, de a regisztrációval csökkenni fog a jogosultak száma.) 

Az új szabályok szerint választást csak vasárnap lehet tartani, az időpontot a szavazás napja előtt legalább 70, legfeljebb 90 nappal kell kitűzni. Ez a korábbinál hosszabb kampányt jelent, hiszen jelenleg 60 nappal a választás előtt kell kitűzni a szavazást. Az ugyan jó hír, hogy megszűnik a korrupt, sorozatos visszaélésekre lehetőséget adó ajánlószelvényre épülő jelöltállítás rendszere, az viszont kevésbé, hogy helyette mindössze 200 ajánlásra lesz szükség (természetesen regisztrált állampolgároktól). Ez túlzottan alacsonnyá teszi a küszöböt, sokkal egyszerűbb lesz elindulni.

Az új rendszer, miközben az alacsonyabb társadalmi státusú személyeket kiszorítja, azoknak a pártoknak kedvez, amelyeknek széles és nagy létszámú a biztos választói köre. E pillanatban ennek a leírásnak szinte csak és kizárólag a Fidesz-KDNP felel meg. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy történelmi magasságokban a bizonytalan választók aránya, akiknek szavazói magatartását nehéz lenne megjósolni. Könnyen lehet, hogy ez a fegyver visszafele sül majd el. (Legalábbis erre lehet következtetni a felháborodott, „csakazértis regisztrálok, de nem ezekre szavazok” típusú reakciókból, amellyel mi is rendszeresen találkozunk az erről szóló anyagaink olvasói kommentjeiben.) Hosszú távon pedig egészen biztosan lesz olyan politikai erő, amely a jelenlegi kormánypártok valós versenytársa lehet. Akkor pedig nekik kedvez majd a rendszer.

Parlament = szavazógép

Az országgyűlés ügye érdekes kérdés, hiszen formálisan erősödött a szerepe annak köszönhetően, hogy az ellensúlyaként funkcionálni hivatott intézmények - Ab, köztársasági elnök, ellenzék - nem tudják (vagy nem akarják) megfelelően ellátni feladatukat. A kétharmados többségnek köszönhetően azonban a törvényhozó hatalmi ág szerepe a gyakorlatban szavazógéppé” degradálódott.

A kormánypárti többség bármilyen előterjesztést rohamtempóval visz át a Házon, a képviselőknek esélyt sem hagyva még arra sem, hogy azokat legalább érdemben tanulmányozni tudják. Az olyan - belföldön és külföldön egyaránt nagy port kavart - törvényjavaslatokat pedig, mint pl. a médiatörvény vagy az Alkotmánybíróság jogkörét korlátozó alkotmánymódosítás, ún. egyéni képviselői indítványként terjesztették be kormánypárti képviselők. Ezzel a módszerrel kikerülhető mind az érintettekkel-, mind az ellenzékkel történő egyeztetés, illetve a javaslatokhoz kapcsolódó esetleges módosító indítványok tárgyalása is (hiszen azokra idő már nem marad). Ráadásul ez a módszer nem csak az ellenzéki és államigazgatási kontroll lehetőségét minimalizálja, hanem a törvények minőségére is rossz hatással van.

Az ellenzéki pártoknak mindössze egyetlen eszköz maradt a kezében: a Házszabálytól való eltéréshez a parlamenti képviselők négyötödének igen szavazatára volt szükség. Így a Fidesz ebben az esetben rákényszerült a velük való együttműködésre. 2011 decemberéig. Ekkor ugyanis a Lázár János (és nyolc kormánypárti képviselőtársa) által benyújtott módosító javaslat (amit természetesen sürgősséggel tárgyalt az országgyűlés) gondoskodott arról, hogy ülésszakonként hat alkalommal (azaz évente tizenkétszer), a képviselők mindössze kétharmados támogatása mellett úgynevezett „kivételes sürgős eljárásban", vita nélkül nyomjanak át bármit (kivéve „Az Alaptörvény módosítására, valamint a megalkotására irányuló törvényjavaslatot”) a - sajnos ki kell mondanunk - valós funkcióját teljes egészében elvesztő országgyűlésen. 

A fenti módosításokat áttekintve megállapítható, hogy a jelenleg hatalomban lévő pártszövetség kétharmados többségét kihasználva, a szokásos politikai eszközökön túlmenően is mindent megtesz azért, hogy 2014-ben a kormányrudat ne kelljen kiengednie a kezéből. Az Alaptörvény és az egyéb törvények változtatásai rövid távon kétségtelenül a Fidesz-KDNP érdekeit szolgálják. Az már más kérdés, hogy hosszú távon az új rendszer a visszájára fordulhat és a most még ellenzékben lévő pártoknak kedvezhet. Ez azonban most még a jövő zenéje, elvégre mindössze bő másfél év van hátra a jelenlegi kormányzati ciklusból. Kevés idő ez ahhoz, hogy a sokkal rosszabb helyzetből induló ellenzéki erők egyensúlyba hozhassák a viszonyokat.


|

Téves információt közöltünk? Elírást talált? Ön másképpen tudja?

Adósságnyomás-mérő

Social

  • RSS feed
  • Twitter
  • Youtube
  • Deicio.us
  • Tumblr
  • iwiw
  • Facebook

Ajánljon hírt

Hiányzik egy téma? Tud arról, amiről mi még nem? Hallott valami érdekeset? Ajánljon nekünk linket!

Hírlevél

Ne aggódj, nem küldünk spam mailt!

Belépés az oldalra vagy regisztráció close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is beléphetsz a Ténytár oldalra::
…vagy egyenesen nálunk



Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció az oldalra vagy close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is regisztrálhatsz a Ténytár oldalra::
…vagy regisztrálj egyenesen nálunk
Felhasználói adatok
Hírlevelek
Melyik hírlevélre szeretnél feliratkozni?
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Ajánljon hírt close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Hibajavítás küldése close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA