Itt a szakszervezeti érdekérvényesítés vége?

2 hozzászólás | 2016. április 25. 08:03 – Ténytár
|

Már korábban írtunk arról, hogy az érdekegyeztetés rendszerének módosításával miként számolták fel a központi konzultációk rendszerét. Az új Munka törvénykönyvvével aztán végső rohamot indítottak a szervezett érdekvédelem ellen. A Fidesz hatalomrakerülése óta ebben a dologban alapvetően konzervatív értékeket képvisel: tehát munkavállalókkal szemben a vállalkozók, a munkáltatók érdekeit védi. Éppen ezért elmondható, hogy a kormánypártok klasszikus jobboldali pártként viselkednek: e körben teljes mértékben érvényesül a munkavállalói jogokat legjobb esetben is másodlagosnak tekintő konzervatív ideológia.

Ezzel összefüggésben a szervezett érdekérvényesítés lehetőségeit is jócskán megnyírbálták: a szakszervezetek elhallgattatására átálltak az egyedi támogatási szerződéses modellre, amelyben az állam nem normatív módon, hanem egyedi döntésekkel juttat forrásokat a szakszervezeteknek. Ettől azok függőségi viszonyba kerülnek, így csökken az érdekérvényesítés hatásfoka, és a beléjük vetett munkavállalói bizalom is.

A kormány a sztrájktörvény módosítását is felhasználta a munkavállalók érdekérvényesítései eszköztárának csorbítására: annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez (pl. közforgalmú tömegközlekedés, távközlés, áram- víz- gáz- és egyéb energiaszolgáltatók), csak úgy gyakorolható a sztrájkjog, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. A törvény azonban nem definiálja, mi is az, a „még elégséges szolgáltatás”.

Szakszervezeti érdekérvényesítés és társadalmi párbeszéd: miért működnek egyre kevésbé? 

A szakszervezetek szerepe alapvetően abból a felismerésből fakad, hogy a munkavállaló érdekérvényesítő ereje jóval erősebb egy nagy közösség részeként, mint gyenge és törékeny munkavállalóként szemben állva a munkáltatóval. A kollektív érdekvédelem ugyanis éppen a közös fellépés nagyobb ereje miatt alakult ki - amelynek hatékonyságát jól mutatja a köteg rőzse meséje.

Bár a magyarok többségét élete során érinti a téma, mégis ritkán esik szó a közbeszédben a munkavállalói jogokról, azok képviseletéről. A munkavállalók nincsenek megfelelően tájékoztatva jogaikról, lehetőségeikről, és a munka világának problémáit először artikuláló jelzőrendszerek, a szakszervezetek is egyre nehezebb helyzetben vannak. A szakszervezetek többsége ugyanis mára a csökkenő taglétszámból, tagdíjból fakadóan anyagilag függésbe került az államtól, jogaikat az új Polgári Törvénykönyv számos ponton csorbította (s az ILO-nak köszönhetjük, hogy 2011-ben nem történt még radikálisabb korlátozás), ráadásul az elmúlt 26 évben folyamatosan vetélkedő, széttöredezett, esetenként politikailag elkötelezett szakszervezeti szövetségeknek hitelességi válságokkal is szembe kellett nézniük az utóbbi időben.  

kep2_1.png

Forrás: szabim.blog

Minderre a II. és III. Orbán-kormány csak még jobban ráerősített:  először a társadalmi érdekegyeztetési rendszert temethettük el, amikor a kormány 2011-ben megszüntette a hazai érdekegyeztetés legfontosabb szervét, a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók közötti - elsősorban a munka világához kapcsolódó ügyeket megvitató - Országos Érdekegyeztetési Tanácsot (OÉT), helyette pedig a megcsonkított hatáskörű, felhígított Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot (NGTT) állította fel, így lehetetlenítve el a valós érdekegyeztetést, komolytalanná téve az egykor fontos, munkaadók és munkavállalók érdekeit védő szervezetet.  

Gyorstalpaló: mi az a szakszervezet? 

A szakszervezetekről szóló rendelkezéseket a Munka Törvénykönyve XXI. fejezete tartalmazza. Szakszervezet a munkavállalók minden olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. Jogállására a Munka Törvénykönyvén kívül a Polgári Törvénykönyv egyesületekre vonatkozó szabályait, továbbá az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényt is alkalmazni kell. A szakszervezet tehát jogi szempontból egy olyan egyesület, amelynek a célja kizárólagos és speciális: a munkavállalók érdekvédelme - írja Dr. Szabó Imre munkajogász.

Ennek jogán a szakszervezetek az Orbán-kormány jogkorlátozása után is kiterjed a kollektív szerződések megkötésére (a munkáltató és a szakszervezet között megkötött szerződés, amely a felek kapcsolatrendszerét és a hatálya alá tartozó munkavállalók munkaviszonyát szabályozza), a bérharcok lefolytatására (ennek egyik eszközeként sztrájkot szerveznek), valamint bent ülnek a tárgyalóasztalnál az érdekegyeztető tanácsokban (OKÉT, OÉT - élt 2011-ig, azóta NGTT). 

A szakszervezetek nem tévesztendők össze a hivatásrendi és szakmai kamarákkal, melyek jelentős állami feladatokat vállalnak át az államtól, de létrehozásuk nem alulról, a munkavállalói oldalról, hanem felülről, az állam által történik. Szerepükből, az államhoz való függőségükből fakadóan ezek a szervezetek sokkal kevésbé tudják ellátni a kamarában résztvevők munkavállalói érdekképviseletét. Fő feladatuk a szakmai feladatellátáshoz kapcsolódó szakmai érdekképviselet, amelyet fontos megkülönböztetni és elkülöníteni a munkavállalói érdekképviselettől. A kamarák nem képesek bérharcot folytatni, kollektív szerződést sem köthetnek, és sztrájkot sem szervezhetnek, míg a szakszervezetek mindezen eszközöket bevethetik a munkavállalóik érdekeinek artikulálására.  

Orbánék az érdekegyeztetés elsorvasztásával nem érték be, közben lopakodó üzemmódban váltottak a jogszabályalkotás módján is: a fontosabb jogszabályokat  formailag egyéni képviselői indítványként nyújtották be, amelyekről nem kell külön egyeztetést folytatni, ezzel kikerülve a kötelező egyeztetési mechanizmust, valamint megrövidítve a törvények elfogadásának átlagos hosszát (ezzel megnehezítve az állampolgárok tájékoztatását, minimalizálva a társadalom tiltakozását a potenciálisan problémás tervezetek ellen). Míg 2010 előtt az elfogadott törvények átlagosan 75-80%-át a kormány terjesztette elő, addig a II. Orbán kormány első évében az elfogadott törvények 42,26%-át a formális egyeztetést megkerülve nyújtották be a parlamentnek. Bár ez az arány mára javult valamelyest, a kormány ma is örömmel használja az egyéni indítványt a társadalmi párbeszéd megkerülésére.  

De a kormánynak a sztrájkjog sem tetszett - megvoltak az emlékek az első Orbán-kormány idejéből, amikor rekordidejű, 329 órás sztrájkot hirdettek a vasutasok - ezért a kormány a sztrájkjogokat is korlátozta, amikor átírta a sztrájktörvényt 2010-ben. Persze hogy máshogy, mint egyéni képviselői indítványként benyújtva. A módosított törvény gyakorlatilag kiherélte a sztrájkjogot többek között azzal, hogy egyes munkáltatónál, "amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez", a sztrájk alatt is elégséges szolgáltatás teljesítéshez kötötte a sztrájk gyakorlását, amelynek feltételeinek megállapítását a bíróságok körébe utalta. Ezek az eljárások aztán évekig húzódnak a bíróságokon, így gyakorlatilag lehetetlenné téve a sztrájkot bizonyos munkavállalóknak, például a közszolgáltatások területén dolgozóknak.

Pedig a sztrájkhoz való jogot nemcsak az Alaptörvény, hanem több olyan nemzetközi egyezmény is rögzíti, amelyet Magyarország ratifikált. Nemrégiben az Európa Tanács mellett működő Szociális Jogok Európai Bizottsága állapította meg, hogy a Sztrájktörvény egyes, a közszféra sztrájkjogát érintő rendelkezései az Európai Szociális Kartába ütköznek - írja Dr. Schnider Marianna, az SzMDSz érdekvédelmi alelnöke.

Állami köldökzsinóron a szakszervezetek

Az állami támogatás fogalma nem sosem volt idegen a szakszervezetek világától, hiszen a tagdíjbevételekből aligha lehet fenntarthatóan fedezni a szervezetek munkáját, ámde az elmúlt években úgy tűnik, igen kerek összegek landolnak a szakszervezetek számláján a kormánytól, amelyek az OÉT megszűnése óta furcsamód nem is nagyon hallatták a hangjukat - talán az első üdítő kivétel a jelenleg is zajló országos pedagógus-tiltakozási hullám, melyben úgy tűnik, végre (nem csupán a kormány asztalánál) aktivizálódnak a tanárokat tömörítő szakszervezetek is.

A legproblémásabb ezekkel a pénzekkel, hogy az állam nem normatív módon, hanem egyedi döntésekkel stafírozza ki a szervezeteket. Az pedig, hogy aztán ezek a szakszervezeti szövetségek, s tagjaik feltűnően nyájasak és lojálisak a kormánnyal, nem segít eloszlatni a függetlenségükkel kapcsolatos aggodalmakat.

szakszervezet1.png

Tavaly is nyílvánosságra hozta a Miniszterelnökség, hogy milyen támogatási szerződéseket kötött 2015-ben a költségvetés keretének terhére. 2015-ben 100-100 millió forinthoz jutott a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, valamint az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége is. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Munkástanácsok Országos Szövetsége 125 millió forint támogatást kapott, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája pedig összesen 200 millió forintból gazdálkodhat az országos érdekegyeztetésben való részvételének köszönhetően.

A szakszervezetek ráadásul nem csak anyagi értelemben függnek az államtól, hiszen az Orbán-kormány által eszközölt törvényi változtatásokkal (új Ptk.) a munkavállalók általánosságban, valamint a szakszervezeti vezetők személyükben is sokkal kevésbé védettek a munkaadóval szemben, így nem csoda, ha kevésbé harciasan hallatják a hangjukat. 

Átláthatóság, taglétszámok: alig vannak nyilvános adatok

A szakszervezetek ráadásul maguk sem tesznek sokat azért, hogy a munkavállalók bizalmába férkőzzenek: ha már közpénzből is gazdálkodnak, okkal várhatná el a társadalom az átlátható, a kiadásokat és bevételeket magában foglaló, azok forrásait és céljait is tartalmazó, nyilvános adathalmaz rendelkezésre bocsátását (nem mintha a tagok tagdíja nem lenne elég ok az átlátható vagyongazdálkodásra).

A szakszervezeti függetlenségnek még a látszata is elkerülhető azzal a módszerrel, amellyel a szakszervezetek többsége jelenleg működik: a közpénzből kapott százmilliókról többségükben felszólításra sem hajlandóak kielégítően elszámolni. Pedig ha nincs tételes elszámolás, akkor végtére is miben különbözik az adott szakszervezet a kormány békemenetes civiljeitől, a CÖKÁ-tól?

Közben a szakszervezetek taglétszámáról feltűnően kevés adat áll rendelkezésre. A szervezetek oldalai sem tartalmaznak pontos adatokat, így leginkább a híradásokra és találgatásokra hagyatkozhatunk. A találgatások többnyire 300 és 450 ezres számokról szólnak, ami a taglétszám csökkenését tekintve megfelel az Európai Unió nagy részén tapasztalható trendeknek. A taglétszám takargatásának oka az lehet, hogy a szakszervezeti konföderációknak egyszerre érdekük, hogy minél több tagot "valljanak be" (ezzel is növelve saját jelentőségüket), illetve hogy minél kevesebbet (mivel a nemzetközi szövetségekben taglétszám alapján kell az éves hozzájárulást befizetni).

Mi most legjobb tudásunk szerint összegyűjtöttük a rendelkezésünkre álló legfrissebb adatokból a hozzávetőleges számokat, amelyek a források sokszínűsége miatt tartalmazhat kilengéseket.

szakszervezet2.png

Kényes ügyek, kényes ügyek mindenhol

A szakszervezetek ügyét a problémás történelmi kezdetek (a SZOT vagyon szétdarabolása körüli vagyonszerzések) illetve az egyes vezetők nyilvánvaló politikai beágyaottsága sem feltétlen segíti abban, hogy a munkavállalók független, érdekeikért kiálló entitásként kezeljék őket. Elég csak a legfrissebb ügyre gondolni: a Liga éléről 20 év után távozott Gaskó István, a Fidesz kedvenc szakszervezeti vezetője, miután az ügyészség költségvetési csalás gyanújábal indított nyomozást a Ligánál 2015-ben. 

De Gaskó a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetében is mutyizhatott bőven, a szervezet számvizsgáló bizottsága 2012-ig visszame­nően ellenőrizte a sztrájkalapon történt pénzmozgásokat, és az évenkénti küldöttgyűlések elé terjesztett beszámolókban szereplő tételeket összehasonlította a könyvelési adatokkal és a bankszámlakivonatokkal, és kiderült: a valóság köszönőviszonyban sincs a beírt számokkal. Gaskó az éttermi és hotelszámláit is a szakszervezettel fizettette, és elnöksége alatt a szakszervezet százmilliókat utalt át a Ligának - nem tudni mire -, ahol szintén Gaskó volt a főnök.

A sztrájktörvény és annak NER-konform korrekciói

Ráadásul a szakszervezetek érdekérvényesítésének erejét az új sztrájktörvény sem segíti. Abban ugyanis az foglaltatik, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez (pl. közforgalmú tömegközlekedés, távközlés, áram- víz- gáz- és egyéb energiaszolgáltatók), csak úgy gyakorolható a sztrájkjog, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. A törvény azonban nem definiálja, mi is az, a még elégséges szolgáltatás.

Az 1989-es sztrájktörvényt utoljára 2013-ban módosította a kormány (és 2011-ig visszamenően lépett hatályba). A legfőbb változtatás az volt, hogy 2011-től a sztrájkhoz előzőleg kötelező megállapítani a még elégséges szolgáltatás mértékét, tartalmát. Amíg ez nincs meg, sztrájkolni sem lehet. Ezzel az eszközzel a gyakorlatban lehetetlenül el a sztrájkjog, hiszen a bíróságok hosszú hónapokig ülhetnek az ügyön, mielőtt döntést hoznának - és ez minden esetben kezdődik előröl.

A bírói gyakorlatban azelőtt a következőképpen nézett ki a törvény és a még elégséges szolgáltatásra vonatkozó rész alkalmazása:

a korábbi bírói gyakorlat nem ismerte el érvényesnek azt a kollektív szerződéses előírást, amely az akkori sztrájktörvénynél szigorúbb előírást tartalmazva a sztrájk jogszerű megtartását, csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodáshoz kötötte (EBH 2008. 1814.).

a bírói gyakorlat azt is rögzítette, hogy önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a sztrájk gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul jogellenességének megállapításához (BH 1991. 255.).

Ezt a gyakorlatot korrigálták a sztrájktörvény 2011-es módosításával, amely előírta: ha a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit nem állapítja meg törvény egyértelműen, akkor vagy a felek sztrájkot megelőző egyeztetés során kötött megállapodásának, vagy a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős határozatának kell ezt konkrétan megállapítania. Ha erre nem kerül sor, a sztrájk jogellenes (sztrájktörvény 4. §).

Ezzel pedig gyakorlatilag lehetővé vált, hogy a sztrájkokat - legalábbis előzetes megállapodás hiányában, a bírósági határozat meghozataláig el lehet odázni. Mint azt az index.hu írja, az új sztrájktörvény értelmében tehát egy legális sztrájkhoz a tanároknak meg kéne állapodnia a Klik-kel a minimális szolgáltatásról, ami kivitelezhetetlennek tűnik. Ezért csak a polgári engedetlenség kategóriájába tartozó munkabeszüntetésre, vadsztrájkra van lehetőség.


|

Téves információt közöltünk? Elírást talált? Ön másképpen tudja?
Írjon kommentárt!
Összes komment(2)
Eszem megall.A magyarok mintha màs bolygón élnének.Fel se fogják amit Orban csinál az itt már èvtizedek óta igy müködik.Pelda Hollandiaban evente 2000 euro jar ha valakit önhibályán kivūl elbocsajtanak.Kollegam 15 ev utan kuldtek el es nem kapott végkielegitést 30 000 euro.Pert inditott es a biroság kimondta ,valoban járna a pénz de ha kifizetnék az elkūldött dolgozokat,akkor 120 ember veszitené el a munkaját mert anyagilag tönkre mennenek.Bizony en mint alkalmazott ezt nagyon is helyeslem.Masik pelda 63 evesen mivel nagyon magas bért kell fizetni ,a ceg nem hosszabitotta a szerzödésem.Kellemtlen ilyen korban munkat keresni ,de el kell fogadni.67 éves korban lehet itt nyugdijba menni de talalok munkát mert nem csak ház epiteshez ertek.
#161
József Kiss
24.2   
4  
1  
0  
0  
Életemnek nem kis részét a ma agyon szidott Szocialista rendszerben éltem le.És bátran állíthatom,hogy akkor minden munka helyen volt MSZMP párt és Szakszervezet és az akkori gazdaság vezetők igazgatók,és nagyobb vállalatoknak vidéki kirendeltségei és a két társadalmi szervezetek amiket említettem.Minden béremelés és jutalom osztások alkalmával a két említett szervezetek titkárai ha nem írták alá a gazdaság vezetőjének javaslatát az említett esetekben akkor a vállalatok központjai a csak gazdaság vezetőjének aláírásával elküldött javaslatot,vagy javaslatokat figyelmen kívül hagyta és addig semmilyen leutalási pénz nem érkezett le vidékre amíg a két említett "kis" titkárok alá nem írták a felküldött javaslatot.Ilyen időszak volt 1945.-től 1989.-ig. Az ezt követő időszakban az úgy nevezett társadalmi szervek felszámolásra kerültek és minden kérdésben a megbízott vezető dönt minden kérdésben az esetleges jutalmazás és elbocsátás kérdéskörében is.
#159
Franc111
64.4   
5  
3  
1  
0  

Adósságnyomás-mérő

Social

  • RSS feed
  • Twitter
  • Youtube
  • Deicio.us
  • Tumblr
  • iwiw
  • Facebook

Ajánljon hírt

Hiányzik egy téma? Tud arról, amiről mi még nem? Hallott valami érdekeset? Ajánljon nekünk linket!

Hírlevél

Ne aggódj, nem küldünk spam mailt!

Belépés az oldalra vagy regisztráció close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is beléphetsz a Ténytár oldalra::
…vagy egyenesen nálunk



Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció az oldalra vagy close button


Csatlakozz facebookon…
Facebook profilodon keresztül is regisztrálhatsz a Ténytár oldalra::
…vagy regisztrálj egyenesen nálunk
Felhasználói adatok
Hírlevelek
Melyik hírlevélre szeretnél feliratkozni?
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Ajánljon hírt close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA

Hibajavítás küldése close button




CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA