Félidejéhez érkezett a II. Orbán-kormány. Az elmúlt két év során, a Ténytár igyekezett feldolgozni a kormányzati szereplők legfontosabb ígéreteit. Két év elteltével úgy látjuk: itt az ideje, hogy vessünk egy pillantást arra, hogyan teljesít a Nemzeti Együttműködés Kormánya. Elemzésünkben az elmúlt két év sikereit és bukásait vesszük számba.
A lista a saját gyűjtésünkön alapul. Az, hogy mi került bele az általunk rögzített közel 300 ígéretből, a mi válogatásunk eredménye.
I. Ami teljesült
Az természetesen mindig helyes, ha egy kormány betartja, amit ígér. Az már kevésbé örömteli, ha a teljesült ígéretek között olyanokat találunk, amelyekre a költségvetés újabb és újabb lyukainak betömés miatt van szükség. Márpedig a munkanélküli támogatás idejének drasztikus csökkentése, vagy a korengedményes nyugdíjak rendszerének eltörlése éppen ilyen.
Azt ugyanakkor nem vitatja senki, hogy az árfolyamgát, illetve a végtörlesztés intézménye sokaknak segített. Bár az is igaz, hogy mindkét intézkedés inkább a jobb módúaknak jelentett segítséget, ezért nem tekinthetőek teljes egészében pozitív példáknak. Természetesen ilyeneket is találunk: a dohányzás zárt helyekről történő kitiltásával, vagy a különböző fasiszta szervezetek elleni határozott fellépéssel a társadalom többsége egyetért, ahogy a pálinka szabadságharc győzelmének is sokan örültek.
Egykulcsos adó
A kormány gazdaságpolitikájának egyik központi eleme, amihez – történjék bármi – vakon ragaszkodik Matolcsy György. Az első gazdasági akciótervben meghirdetett ígéretnek megfelelően, 2011. január 1-jével 16 százalékos, egykulcsos lett a személyi jövedelemadó (szja) rendszere. A vele szemben felmerült kritikákra válaszul, a miniszterelnök magabiztosan kitartott amellett az álláspont mellett, miszerint „senki nem járhat rosszabbul az új adórendszerrel."
Miután kiderült, hogy a valóságban mintegy másfélmillió ember járt rosszabbul, a nemzetgazdasági tárca is belátta: hozzá kell nyúlni a rendszerhez. Így bevezették a bérkompenzációt és megemelték a minimálbér összegét, ami a keresetek nettó értékének megőrzését szolgálta volna.
Ráadásul bevezették „az átmeneti hozzájárulást", ami gyakorlatilag plusz egy kulcsot jelent. Mindaddig, amíg az egykulcsos adó bevezetése bárkinek is jövedelemkiesést okoz, addig az eddigi adóterheknél alacsonyabb mértékű, átmeneti jellegű hozzájárulást kell fizetni a havi bruttó 202.ezer forint feletti jövedelemmel rendelkező munkavállalóknak.
A dohányzás zárt helyekről való kitiltása
Bár volt néhány döccenő és némi csúszás, 2012. április 1-jétől Magyarországon is betiltották a zárt helyeken történő dohányzást. Mi többször leírtuk, hogy egyetértünk a döntéssel, és reméljük, hogy hamarosan tapasztalni fogjuk az ennek köszönhető pozitív hatásokat is.
Három csapás
Már a 2010-es választási program része volt a három csapás törvény bevezetése. A törvény alapján, az ismétlődően, legalább három alkalommal súlyos, korábban már kétszer végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személy által elkövetett erőszakos bűncselekmény esetén (őket nevezi a törvény erőszakos, többszörös visszaesőknek) nem lehet méltányolandó körülményt figyelembe venni, és az enyhítő szakaszt alkalmazni. Az ilyen elkövetőkkel szemben, a büntetési tétel felső határa – szabadságvesztés esetén – a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.
Elfogadásával a kabinet – az elrettentő szándék mellett – nyilvánvalóan annak a társadalmi elvárásnak kívánt megfelelni, miszerint súlyosabban kell szankcionálni a visszaeső, erőszakos bűncselekmények elkövetőit. Annak ellenére, hogy a szigorúbb szabályozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az új Büntető törvénykönyvben is megmarad a szigorítás.
Árfolyamrögzítés
Eleinte ugyan volt egy kis kormányzati kommunikációs zűrzavar, de 2011 márciusára biztossá vált, hogy a devizaalapú jelzáloghitellel rendelkező természetes személyek 2011. december 31-ig írásban kezdeményezhetik hitelezőjüknél a törlesztési árfolyam 36 hónapig, de legfeljebb 2014. december 31-ig történő rögzítését. A rögzített árfolyam a svájci frank esetén 180 forint, az eurónál 250, a japán jennél pedig 2,20 forint.
A programban mindenki részt vehetett, akinek jelzáloghitele van, és megfelelt a feltételeknek. A rögzített árfolyam és az ezt meghaladó tényleges törlesztési árfolyamok közötti különbségre a devizakölcsönt nyújtó bank speciális jelzáloghitelt (gyűjtőszámlahitelt) nyújt, amelynek fedezete ugyanaz a lakóingatlan, mint a devizahitelnél.
Az árfolyamrögzítés nem a kormány legsikeresebb programjai között szerepel majd: az olykor magának is ellentmondó kormányzati kommunikációnak, valamint az Országvédelmi terv keretei között meghirdetett újabb „mentőcsomagnak" köszönhetően, kevesen vették igénybe ezt a segítséget. A 36 hónapra szóló árfolyamrögzítést január 8-ig 3250-en kérték.
Ennek módosított változata, az árfolyamgát, jelenleg is zajlik. Több lépcsőben hajtják végre az intézkedést: áprilistól először a közszolgák, majd júniustól a lakáshitellel rendelkezők, végül szeptembertől pedig a szabadfelhasználású jelzáloghitelesek vehetik igénybe. A legfontosabb eltérés a tavalyi árfolyamrögzítéshez képest, hogy a rögzített árfolyamok feletti rész nem teljes egészében kerül a gyűjtőszámlára. Ezzel több százezer forintot is átvállalhat a bank és az állam a devizaadóstól.
Végtörlesztés
Az Országgyűlésben jelentette be a miniszterelnök, hogy a kormány Otthonvédelmi akciótervben rögzítse a korábban már megállapított devizaárfolyamokat, és ezeken az árfolyamokon nyissa meg a lehetőséget arra, hogy a fennálló devizahiteleket egy összegben vissza lehessen fizetni.
A bejelentést gyors tettek követték. Az Országgyűlés 2011. szeptember 19-én elfogadta a Rogán Antal által benyújtott, „az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló jogszabályt.
A végtörlesztéssel a kormány ismét a jobb módúaknak kedvezett, ráadásul nem vette figyelembe az azzal járó negatív hatásokat. Az IMF tanulmánya szerint, a magyar eset a mintapéldája lehet annak, hogy egy kötelező, de rosszul célzott, és a terheket egyedül az amúgy is törékeny bankrendszerre hárító program hogyan tudja veszélybe sodorni a pénzügyi rendszer stabilitását, miközben a kitűzött célt nem képes elérni. Az mindenestre biztos, hogy – az árfolyamgáttal szemben – a végtörlesztés beváltotta a hozzá fűzött reményeket: mintegy 170 ezer lakossági hitelt törlesztettek, összesen 1355 milliárd forint értékben. Az persze más kérdés, hogy mennyibe került ez nekünk.
Két pofon a gárdának
A gyöngyöspatai események hatására született meg az a kormányzati akarat, hogy végre komolyan fellépjenek a különböző „Magyar Gárda variációk” ellen. Ennek érdekében – az MSZP és az LMP támogatásával – szigorították a Büntető törvénykönyvet. Ennek alapján, akár három év szabadságvesztésre lehet ítélni valakit, aki „kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozó közösség tagjaiban riadalmat keltsen". Két év járhat emellett annak, aki a rend őrének vagy polgárőrnek adja ki magát, erre való jogosultság nélkül.
A korengedményes nyugdíjak rendszerének megváltoztatása
Eleinte felülvizsgálatról volt szó, amelynek a vége a korengedményes nyugdíjak rendszerének teljes megszüntetése (kivétel a 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők) lett. Ennek értelmében, 2012. január 1-jétől megszűnt az előrehozott öregségi nyugdíj, a csökkentett összegű, előrehozott öregségi nyugdíj, a korkedvezményes nyugdíj, a bányásznyugdíj, a művésznyugdíj, a polgármesterek korhatár előtti öregségi nyugdíja, a korengedményes nyugdíj, az országgyűlési és európai parlamenti képviselők korhatár előtti öregségi nyugdíja, a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományának szolgálati nyugdíja. Az átalakítást egy júliusi alkotmánymódosítás tette lehetővé, ami azt mondta ki, hogy a korhatár előtti nyugdíjak csökkenthetők, szociális ellátássá alakíthatók, illetve – a kedvezményezettek munkaképessége esetén – megszüntethetők.
Munkanélküli támogatás 90 napig
Ebben a kérdésben is beletelt némi időbe, míg a kormány kialakította végleges álláspontját. Az olykor-olykor egymásnak is ellentmondó nyilatkozatoknak az vetett véget, amikor 2011. szeptember 1-jétől hatályba lépett az a módosítás, amelynek alapján, az álláskeresési járadék maximum 90 napig jár, folyósítását a közfoglalkoztatás ideje alatt felfüggeszthetik. Kiszámítási módja ugyan nem változott, maximális összege azonban igen: míg korábban a minimálbér 120 százalékát tette ki (az első időszakban, ami 91 nap volt), addig szeptembertől maximum a minimálbér összege jár a teljes időszakra. Annak az álláskeresőnek, aki nyilvántartásba került , „a felajánlott munkát, ide értve a közfoglalkoztatást is, a jelenleg hatályos jogszabályok szerint, azonnal el kell fogadnia". Ez utóbbi pedig a két világháború között megismert, úgynevezett ínségmunka gyakorlatát hozta vissza.
Az érdekegyeztetés új rendszere
Az érdekegyeztetés elavult rendszerének újjászervezésével indokolta a kormány a 2011. július 4-én, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslat elfogadását. Az új testület – a megszűnt OÉT-tel szemben – csupán konzultatív funkciókat lát el. Ezzel a lépéssel – ahogy azt részletes elemzésünkben megírtuk – végleg eltűnt az érdekegyeztetés régi rendszere.
A pálinka szabadságharc győzelme
Az első gazdasági akcióterv ismertetésekor a legnagyobb tetszést a parlamenti patkóban, vitathatatlanul a 9. pont, azaz „a pálinka szabadságharc győzelme” aratta. A miniszterelnök ígéretének megfelelően, 2010 szeptember 27-től lépett hatályba a jövedéki törvény módosítása, amely szerint minden magyar háztartásban évente 50 liter párlat főzhető ki – saját felhasználásra – szabadon és szeszadómentesen, mégpedig úgy, hogy az ehhez felhasznált gyümölcs eredetét sem vizsgálja senki.
II. Ami nem teljesült
A bukott ígéreteket számba véve, világosan látszik, hogy éppen azokban a kérdésekben volt kénytelen feladni korábbi terveit a kormány, ahol két évvel ezelőtt a legelszántabb volt. A 2010-es kampány óta, a Fidesz legerősebb ígéretei a gazdaságpolitika megváltoztatásához, a magyar gazdaság talpraállításához kapcsolódtak.
Ehhez képest nem sikerült legyűrni az államadósságot, nem indult növekedésnek a gazdaság, és bár nevén nem szívesen nevezik, de egymást érik az újabb és újabb megszorítások. Azzal, hogy másfél éves harc után, ismét az IMF-hez kellett fordulnunk, végleg bebizonyosodott: a II. Orbán-kormány gazdaságpolitikája teljes egészében megbukott.
Nem lesz több megszorítás
Akárcsak a tandíj, a megszorítás – ahogy sokáig a reform – is tiltólistára került a Fidesz-KDNP kommunikációjában. Ennek köszönhető, hogy tandíj helyett a költségtérítéses helyek számának emelését, megszorítások helyett Széll Kálmán tervet, konvergencia programot, kiigazításokat hallunk, nap mint nap. Hiába tesz rendszeresen ígéretet arra valamely kormányzati szereplő, hogy nem lesz több megszorítás vagy adóteher – mostanra senki nem dől már be ezeknek.
Az államadósság csökkentése
A kormány retorikájában az államadósság kezdetektől a legfőbb mumusként, a magyar gazdaság problémájának forrásaként szerepel. Ennek megfelelően, az első Széll Kálmán tervben azt ígérték, hogy bevezetik az adósságfék intézményét. Az intézkedés szerint, a mindenkori kormány nem emelheti 50 százalék fölé az államadósságot. Valamint amíg az több mint a fele a GDP-nek, addig csak olyan költségvetést fogadhat el, amely csökkenti az államadósság hazai össztermékhez viszonyított arányát.
Az adósságfék az Alaptörvényben kapott helyet, azonban annak hatályba lépésével mégsem emelkedett jogerőre. Maga Matolcsy György adott be egy olyan módosítót, amely 2016-ig elnapolja a bevetését. A kormány keresztesháborúja az államadósság ellen véget ért.
Gazdasági növekedés
A kormány kezdetben igen magas célokat, 3 százalékos növekedést tűzött ki maga elé, már 2011-re is. Ehhez képest (bár ez EU-s átlagban nem rossz) 1.7 százalékot sikerült elérni. Az idei évre szintén 3 százalék volt a kezdeti vállalás, de lassan Orbán Viktor is belátta,hogy ez bizony nem fog összejönnni. Olyannyira nem, hogy egyenesen recesszióban van a gazdaság. Éves és negyedéves alapon is, több mint egy százalékos visszaesést könyvelt el Magyarország. Ezzel mind a régióban, mind uniós szinten sereghajtók lettünk. Bár a kormány előszeretettel hivatkozik az európai trendekre, a valóságban a legtöbb EU tagállamban bővült a gazdaság. Fő kereskedelmi partnerünk, Németország, a vártnál nagyobb növekedést tudott felmutatni, így a nyugatra való hivatkozás nem áll stabil lábakon.
Nem tárgyalunk az IMF-fel
Sokan sokféle dátumhoz kötik, de talán 2011. november 17-e volt az a nap, amikor a Matolcsy-féle gazdasági szabadságharc véglegesen elbukott. A nemzetgazdasági tárca ugyanis ekkor adta ki azt a közleményt, amely szerint a kormány kész ismét megállapodni azzal a bizonyos „hárombetűs intézménnyel”.
Azóta (bár meglehetősen furcsa eszközökkel) hetente hallhatunk újabb és újabb céldátumot arról, mikor is számíthat az ország anemzetközi segítségre. Az első ígéretek márciusról szóltak, a frissen kinevezett új tárgyaló, Varga Mihály, őszi megállapodásban reménykedik. Az mindenesetre biztos, hogy még a hivatalos tárgyalások sem indultak el.
Két hét alatt rendet teszünk
A „két hét alatt rendet teszünk” szlogen a Fidesz választási kampányának egyik központi eleme volt. A két hétből szép lassan két év lett, és még mindig nincs rend az országban. A Legfőbb Ügyészség legfrissebb felmérései szerint, nem hogy csökkent volna, hanem egy százalékkal nőtt a bűncselekmények száma 2010-ről 2011-re. A kormány továbbra is az elrettentő büntetőpolitika híve: a jelenleg az országgyűlés előtt fekvő új Büntető törvénykönyv fenntartja az eddig bevezetett szigorításokat (például a három csapás intézményét), amelyek mellé további szigorítások is csatlakoznak. Kérdés, hogy ez javít-e majd a helyzeten.
Az emberek terheinek csökkentése és adócsökkentés
Ez az ígéret is a 2010-es kampány egyik legfontosabb eleme volt. A miniszterelnök „minél nagyobb felhatalmazást” kért teljesítéséhez, amit meg is kapott. Orbán Viktor azonban nem tartotta a szavát. A Fidesz kormányra kerülése óta, rendszeresek a különböző adóemelések (például az áfa 27 százalékra emelése, vagy a dohány, alkohol és gázolaj jövedéki adójának emelése), valamint a sokszor kifejezetten kreatív, új adók bevezetése is.
A vasúti utazási lehetőségek fejlesztése
A Fidesz ellenzékben hevesen támadta a Bajnai-kormány költségvetési célokat szolgáló vasútvonal-bezárásait. Választási ígéretei között a bezárt vonalak újra-nyitása is szerepelt. Kormányra kerülve, meg is kezdték a bezárt vonalak megnyitását, de végül pénz hiányában nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Ráadásul a költségvetés helyzete miatt, a kormánynak újra elő kellett rántani a vasúti közlekedés felülvizsgálatát. Bár a Széll Kálmán terv egyik fejezete a közösségi közlekedés átszervezéséről és azon belül is a MÁV konszolidációjáról szólt, ezt mostanáig nem sikerült rendbe tenni. Végül vonalbezárások helyett, a járatok számának csökkentésével próbálják meghúzni a nadrágszíjat. Így – becslések szerint – 10-15 milliárd forintot spórolnak meg. Azt mindenesetre fontos kiemelni, hogy a vasúti közlekedésben az infrastruktúra üzemeltetése jelenti a legnagyobb kiadást, és sokkal kisebb részben az egyes szerelevények közlekedtetése.
Egyéni számla az állami nyugdíjrendszerben
Miután – egy tankönyvszerű zsarolás-blöff kombóval – a kormány lenyúlta mintegy 2.8 millió magánnyugdíjpénztár tag megtakarítását. Az állami rendszerbe lépőket azzal nyugtatta Orbán Viktor, hogy ott is bevezetik az egyéni számlákat. A miniszterelnök azt ígérte, hogy erre 2012. március 31-ig sor kerül majd. Az elmúlt hónapokban nem hallhattunk sokat a kérdésről. Végül az új csúcsminiszter, Balog Zoltán öntött tiszta vizet a pohárba: „folyik a feldolgozása az adatoknak, ez egy hatalmas munka, és úgy gondolom, hogy ebben a ciklusban nem is fogunk a végére érni ennek."
2014-ig tehát nem számíthatnak az egyéni számlára a visszalépők. Kérdés, hogy a következő kormány teljesíti-e az ígéretet. A felelősség ugyanis a jelenlegié.
Pedagógus életpályamodell
Az oktatáspolitikáért felelős államtitkár gyakorlatilag minden évben ígéretet tesz arra, hogy hamarosan bevezetik a pedagógus életpályamodellt, amelynek része a tanárok bérének radikális emelése is. Az előzetes számítások alapján, ennek körülbelül 300 milliárd forint lenne a költségigénye. Hiába hangsúlyozza folyamatosan Hoffmann Rózsa, hogy a kormányzás megkezdése óta az oktatáspolitika kiemelt területe a pedagóguspolitika. Egyszerűen nincs pénz a modell bevezetésére a jelenlegi költségvetési helyzetben.
Kevesebb ember a közigazgatásban
A kormánypártok a 2010-es választási kampányban célként hirdették meg, hogy jelentősen csökkenteni kívánják a kormányzat kiadásait, amelynek keretében csökkentik a közigazgatás létszámát is. A létszámcsökkentés és az átszervezés kapcsán, a 2010/11-es közszolgálati törvényalkotás a közszférát a politikai zsákmányszerzés terepévé tette, ahol a legfőbb értéket a politikai vezetéshez fűződő lojalitás jelenti. Amennyiben azonban az államigazgatási szervek engedélyezett létszámaira tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a kormányváltás időpontjához képest 2011-ben még nőtt is a foglalkoztatott létszám, amely a 2012-es létszámcsökkentéssel sem csökkent igazából a 2010-es szint alá. Sőt, egyes álláspontok szerint, a járási rendszer kiépülése, illetve az önkormányzati igazgatással fennmaradó párhuzamossága miatt, akár további létszámbővítésekre is sor kerülhet.
